Szerelem mostoha időkben

Előszó

És ez most már mindig így lesz?! A szavak súlyosan, tompán, szinte tragikusan hulltak az éjszaka csendjébe. A hálószoba kitárt ablakán a hegyről leáradó hűvös légáramlás a késő nyár terhes illatát sodorva be magával, s vele elmúlt, boldognak hitt nyarak emlékét. A szomszéd szobában alvó két gyerek átszűrődő egyenletes szuszogása egy békés családi otthon hangulatát idézte. A szavak nyomán támadt feszültséget azonban nem tudták feloldani. A kérdés megválaszolhatatlanul ott maradt függőben, fenyegetően a levegőben. Az asszony kérdése nem is kérdés, inkább egy kétségbeesett megállapítás volt. Tömören magában foglalta hét év házaséletének minden meghiúsult reményét, hiábavaló próbálkozását, erőfeszítését, küzdelmét, amelyet azért folytatott, hogy házasságuk igazi házasság legyen. Az utóbbi egy-két évben mind gyakrabban került sor a ma estihez hasonló beszélgetésre Elly és András között. Többnyire azonban András, egy-egy kedves és megnyugtatóan ható válaszával elejét vette a kiéleződésnek. Ha pedig szavaival nem sikerült megnyugtatni feleségét, közelebb húzódott hozzá, és szorosabban átölelte. A férfi testéből áradó melegség, az asszony minden porcikáját átjárta s rendszerint hamarosan megnyugodva elaludt. Most azonban András megátalkodott. Indokolatlan csökönyösség fogta el s a feszültséget kiváltó kétségbeesett kérdésre nem válaszolt. Talán azért, mert mind a ketten érezték, hogy ebben az esetben egy szokásos megnyugtatónak vélt felelet, vagy kedveskedés nem hozná meg az enyhülést, feloldást. A kérdés feltevése és a nyomán keletkezett légkör olyan volt, hogy csak egy határozott, őszinte és alapos magyarázat nyugtatta volna meg az asszonyt. András pedig erre - pillanatnyilag - képtelennek érezte magát. Az elektromossággal és várakozással telített csendben mindkettőjük agyában egy egész sor emlékezés futott végig, megismerkedésük körülményeiről, házasságkötésük bonyodalmairól, s az együtt eltöltött hét év eseményeiről, örömeiről, nehézségeiről, keresve viszonyuk megromlásának eredetét. Az asszony gondolatai közt, az emlékezés filmkockái rendszertelenül, egymást kergetve, összefolyva jelentek meg, mint egy rosszul összevágott híradó. Vissza