Szerelem I-II.

Előszó

Az Une Page d'Amour meséjét igy is el lehet mondani: egy özvegyasszony szerelmes egy családos emberbe,, de ellenáll neki mindaddig, amig meg nem tudja, hogy szerelmesét felesége meg akarja csalni. Ekkor névtelen levélben, minden magyarázat nélkül, arra kéri a férjet, hogy még aznap jelenjék meg meghatározott órában és helyen. Már tudnillik akkor és ott, ahol a feleség és ennek udvarlója találkozni fognak. De alig küldte cl a levelet, már megbánja, amit tett és hogy jóvátegye a hibáját, elejét veszi annak, hogy a férj tettenérhesse a feleségét. Hamarabb megy el a légyottra, mint a férj; a szerelmespárt, amelynek még nem volt ideje elkövetni a házasságtörést, figyelmezteti a veszedelemre és megszökteti; aztán, mikor a férj őt találja az idegen lakásban, vállalja megbánt cselekedetének minden következését. Meg kell vallania, hogy a névtelen levelet ő irta; de hát miért irta? Hogy a férj ne is gyanakodhassék, nem mondhat egyebet, csak azt, hogy: találkozni akart vele ... és mert ez védtelenné teszi, ő maga bukik el. Mindez kissé mesterkélt és színpadias; csakis a színdarabokban szoktak bezörgetni a szerelmespárhoz éppen abban a pillanatban, amikor ez először akarja elkövetni a házasságtörést; nem is szólva arról, hogy az erényőr, akinek a lelkibéke érdekében végül a saját erényéről kell lemondania, szinte mosolyt keltő. Vissza