Szerelem és halál Kréta szigetén

Előszó

PROLÓG
1.
Tuniszi kirándulás

Öt órakor kihaltnak látszott a Byrsa-villa. Április volt, forrón sütött az afrikai nap. Szellő sem borzolta a Földközi-tenger tükrét, vagy a tengerbe torkolló La Goulette-i lagúnát. Tunisz fehéren emelkedett a rakodóparton túl, a hajóktól átszelt csatorna végén. A kék víz sekély volt, a magas ég felhőtlen. A távolságban Jebulbou-Kornein törte meg szürke tömegével a láthatár vonalát Estére majd lilává fakul a színcsoda, mikor a rózsaszínű flamingók végighúznak a cseresznyepiros lagunán és a nagy napot, ezt a tűzgolyót, felfalják a sötét nyugati hegyek.
A lapostetejű villa vászonfedői kékek és fehérek voltak, egy tucatnyi ablakot árnyékoltak be; átcsillogtak a hosszú kocsiutat szegélyező kovácsolt vasrácsos kerítés mögött álló pálmafákon. A tengerre nyíló oldalon sárga ponyva feszült a mór-stílusú márványkorláttal határolt, széles erkély felett. Az ablakokat ugyanolyan színű vászonfedők védték. A zöldzsalus ablakokat bezárták. De Sidi-bou-Said minden lakosa tudta: a tulajdonos házában tartózkodik, mert háromszínű zászló leng a póznán, a terrasz végén. Ha gróf Pierre de Beaumarchais-Fontaine angol lakótársával sivatagi felfedező útra indult, úgy bevonták a zászlót.
A villa kertje kicsi és exotikus. Területét kiváló gonddal manikűrözték, - hogy Russell Beresfordnak, a gróf barátjának és archeologus társának könnyedén gunyoros kifejezését használjuk... Vissza