Szerelem, cseka, halál

Előszó

Alexandra Rachmanova regénytrilógiája: a Szerelem, cseka, halál; a házasság a vörös viharban és A bécsi tejesasszony jóformán teljesen ismeretlen a mai magyar olvasóközönség előtt, holott jóformán teljesen ismeretlen a mai magyar olvasóközönség előtt, holott ez az orosz "Elfújta a szél" a két háború között a 30-as évek világhírű könyvsikere volt. A memoár-sorozatot szinte valamennyi világnyelvre lefordították, évek alatt sok-sok kiadását kapkodták el. Magyarországon 1934-ben jelent meg először a Dante Kiadónál Benedek Marcell fordításában, s az Ünnep című folyóirat közlése szerint 1935-ben már a harmadik kiadását követelte az olvasók rendkívüli érdeklődése. Nyilván ennek hatására is adta ki a Dante Kiadó Benedek Marcellné tolmácsolásában Gyermekkorom címmel Rachmanova fiatalkori naplóját, amely a regényfolyamot négy kötetre bővítette.
Laikus számára alig-alig érthetőek és követhetőek a század első negyedének oroszországi, szovjet-oroszországi történelmi változásai és eseményei. 1914 nyarától a gazdaságot és a lakosságot végletekig kimerítő világháború, az egymást gyorsan követő forradalmak, majd a négy és fél évig tartó - a világháborúnál is nagyobb szenvedéseket hozó - polgárháború elmondhatatlan megpróbáltatásokat jelentett. Vissza

Fülszöveg

"... Életemben először éreztem a halál közelségét, reszkettem félelmemben, mert azonnal felfogtam, hogy az utcán nyüzsgő emberek egészen jogosnak találják a meggyilkolásomat. Nem ismernek, de gyűlölnek és halálomat akarják. Ekkorra már a lövésektől felriasztott szüleim is berohantak a szobámba. Amint apám az utcán lévő embereket meglátta, tüstént a telefonhoz ment, hogy segítséget hívjon. Azt felelték neki, hogy az egész városban programok vannak. A nagy spirituszgyárban az egész alkoholkészletet beleöntötték az újonnan berendezett vízvezetékbe, amikor a katonák rohamot akartak intézni a gyár ellen. De a katonák fölfedezték a csövet, teleitták magukat s nekiindultak a városnak, hogy az üzleteket s a burzsujokat kifosszák...
... A függönyök mögül láttam, hogy rohan elő a tömeg, minden elképzelhető edénnyel fölszerelve. Egy katona egy gyerek-fürdőkáddal szaladt, egy öregasszony egy főzőkászrollal, egy fiú egy nagy csuporral, egy katona a cipőjét húzta le, egy másik prémes sapkáját bélelte ki gondosan újságpapírral, s ez az egész piszkos, rongyos, részeg tömeg a vízcsap körül tülekedett, amely éppen a mi házunkkal szemben van. Ordítoztak, lökdösődtek, még harapták is egymást, hogy hozzáférkőzhessenek - s az egész harc ezért a mocskos folyadékért folyt, amely a beszakított csőből kiszökkent. Azok a boldogok, akik egy edényt, sapkát vagy cipőt megtölthettek ezzel az undorító folyadékkal, félreálltak néhány lépésnyire s mohón nyakalni kezdték. Tüstént lerészegedtek. Sokan végigvágódtak a földön, mások hányni kezdtek s aztán mellükkel vagy arcukkal estek bele a szörnyű mocsokba." Vissza