Szerda reggel (dedikált példány)

Előszó

Előszó helyett
Háttér-ismeretek a "Szerda reggelek" történetéhez
Amióta csak elkezdtük a miniszterelnöki interjúk készítését - 1998 decemberében történt mindez - azóta a támadások kereszttüzében állunk. Meglehetősen értetlenül. Mert vajon mi lehet annak az oka, hogy az ellenzéki sajtómunkások jó része, valamint az ellenzéki pártok több prominens képviselője óriási vehemenciával vetette rá magát a most gyűjteményben is megjelenő interjúkra és szedte ízekre a kérdéseket és a válaszokat egyaránt. Igaz az ízekre szedéssel némi baj történt megannyi alkalommal. Érdemi cáfolatot ugyanis a miniszterelnök által elmondottakra nemigen jelentetett meg senki, mint ahogy a kérdéseinket bírálókból is többnyire csak az indulat sütött. Azzal vádoltak bennünket, hogy nem kérdezünk vissza, nem emlékeztetjük a hallgatót közismert összefüggésekre, és nem teszünk fel olyan kézenfekvő kérdéseket, melyeket bármely jól tájékozott, jó emlékezőtehetséggel megáldott ember feltenne. Leggyakrabban azt írták mikrofonállványok vagyunk és az is kifogás tárgya volt, miért mindössze ketten járunk el a miniszterelnökhöz interjút készíteni. Olyan kritikus is akadt, aki miniszterelnöki prédikációnak nevezte a szerda reggeli interjúkat. Mi pedig visszavonhatatlanul kormánybérencekké váltunk, akiket "lefizetett" a FIDESZ. A támadások több hullámban és több felől érkeztek, később már belülről, azaz a Magyar Rádió elnökségétől és kuratóriumának tagjaitól is. valamennyi bírálat tulajdonképpen egy dologra irányult: hagyjuk abba a miniszterelnöki interjúkat.
Ezt több okból sem voltunk hajlandók megtenni. Egyrészt erkölcsileg kifejezetten gyávaságnak tartottuk volna, másrészt szakmailag indokolhatatlannak. Megannyiszor azzal is "védekeztünk", miért is ne lenne joga a mindenkori magyar miniszterelnöknek kormánya "viselt dolgairól" rendre beszámolni a Kossuth Rádió hallgatóságának? Ráadásul a rendszeresség éppen a hallgatók számára teszi lehetővé a miniszterelnök folyamatos kontrollját és szembesítését a hallgatók közvetlen, mindennapos tapasztalataival. Állampolgári és rádiós szakmai józan eszünk egyébként is azt diktálta, akár szereti az ember az éppen hivatalban lévő miniszter-elnököt, akár nem, mindenképpen kíváncsi a véleményére. Látnunk kellett persze, ezekkel az érvekkel nem igazán győztük meg a minket támadókat. Ugyanakkor a hallgatók egyre sűrűbben kérték tőlünk: egy más időpontban megannyiszor ismételjük meg az Orbán interjúkat. Meg nem ismételtük ugyan, de makacsul folytattuk őket. Meg is lett munkánk gyümölcse.
Első hivatalos panaszosunk Pető Iván, az SZDSZ vezető embere volt, aki az ORTT Panaszbizottságához fordult, szerinte ugyanis törvénytelenséget követtünk el. Megsértettük a médiatörvény kiegyensúlyozottságra vonatkozó passzusát. Többszöri panasza megannyiszor megalapozatlannak bizonyult.
Kovács László, az MSZP vezetője számos alkalommal tiltakozott a miniszterelnök szavai miatt és kért reagálási lehetőséget. Megannyiszor megkapta.
Volt olyan kurátor (az SZDSZ tagja), aki a lakásán próbált bennünket győzködni arról, hogy hagyjuk abba az interjúkat, már csak azért is, mert ez a világ egyetlen táján sem szokás.
Korábbi alelnökünk, aki akkor már a Magyar Rádió ügyvezető alelnöki tisztét töltötte be, tudniillik éppen ezidőtájt jutottunk túl egy sikertelen rádiós elnökválasztáson, egyenesen a konkurens reggeli televíziós műsorban bírált bennünket azért, hogy kisajátítjuk Orbán Viktort. Szerinte sokkal több szakújságírónak kellene felváltva eljárnia a miniszterelnökhöz. A bírálat apró szépséghibája az volt, hogy eme igényét korábban velünk két éven keresztül nem közölte.
Higgye el a kedves Olvasó, mindez csak a jéghegy csúcsa. A gúnyos megjegyzéseket, az olykor tanulmánynak is beillő sajtóbírálatokat hosszan lehetne, akár szó szerint is idézni. Már csak helyhiány miatt sem tesszük, ráadásul ezeket archívumok őrzik az utókornak és bárki által visszakereshetők. Ha úgy tetszik kordokumentumok, mint ahogy kordokumentumnak szántuk ezt a kötetet is, benne 1998 decemberétől 2000 legvégéig a miniszterelnöki interjúkkal. Melyekkel kezdettől fogva az is célunk volt, hogy minden találkozásunkkor azt két-három kérdést tegyük fel, amely a megelőző időszak legfontosabb néhány kérdése volt. Döntsék el Önök, vannak-e ezek között a kérdések között kellemetlenek is netán a miniszterelnök számára, ítéljenek arról, kormánybérencek vagyunk-e, és alkossanak véleményt arról is, hogy megkérdeztünk-e minden Önöket is érdeklő kérdést az ezredforduló magyar miniszterelnökétől. Vissza