Szerbhorvát-magyar kontrasztív nyelvtan 1.

Előszó

A szerbhorvát-magyar kontrasztív munkálatok füzetsorozatának a bevezető írásában felmerült a nézőpont kérdése. A szerbhorvátul tudó olvasónak a szerbhorvát nyelvből való kiindulás lett volna a legkézenfekvőbb, viszont ez a magyarul tudónak igen alkalmatlan, hiszen egy ismeretlen nyelvből kellene közeledni anyanyelve felé. A magyar nyelv „előtérbe" állítása természetesen hasonló nehézségeket okozna a szerbhorvát anyanyelvűek számára. A nyelv ismeretén túl volt egy másik lényeges szempont is. A szerbhorvát-magyar kontrasztív munkálat „kétarcú": elő kell segítenie mind a magyar anyanyelvűek szerbhorvátra tanítását, mind a szerbek és horvátok magyar tanulását. Ezért az egyik nyelv „középpontba" állítása a másik nyelv jelenségeinek háttérbe szorítását jelentené: ha például a magyart állítom középpontba, tudottnak veszem a szerbhorvátot, s így számos jelenséget nem magyarázok meg, ami a szerbhorvát tanulónál természetes, de a magyar így csak anyanyelvét tanulná meg, szerbhorvát tudásán nem sokat segítene. De nem indulhatunk ki csak az egyik nyelvből elméleti meggondolásból sem. A nyelv összes részrendszerét áttekintve azt találjuk, hogy az egyikben a magyar, a másikban a szerbhorvát rendelkezik explicitebb kifejezésmóddal (példa lehet az előbbire a határozottság, és az utóbbira az aspektus), vagy mindkettő egyaránt explicit, de másként, ill. részben másként az (pl. a szórendben, a mellékmondatok, igenevek rendszerében). Ezért elkerülhetetlenné vált, hogy egy általánosabb, tipológiai nézőpontból vizsgáljuk mindkét nyelv jelenségeit, s egyszer inkább az egyik, másszor a másik nyelvre támaszkodva, konfrontáljuk őket. Ez az elméletibb igényű megközelítés természetesen megnehezíti a nyelvészetben kevésbé jártas olvasó dolgát, különösen ha nem ismeri egyik nyelv leíró nyelvtanát sem. Viszont fogódzót nyújt, s bevezeti az olvasót a nyelvtudomány mai kérdéseinek vizsgálatába is. így ez a tipológiai bevezetés szükségszerűen elvontabb, mint a későbbi füzetek, amelyek a két nyelv egybevetése során igen konkrétan tárgyalják a kérdéseket. Szándékosan nem tértünk ki a vizsgált kérdések részletesebb elemzésére, noha a főnévi csoportok, vagy az esetrendszer számos kérdésében már konkrét eredményei vannak munkaközösségünknek, de részletezésükre nem volt helyünk. Feladatunk így inkább a problémák elméleti felvetése volt, a konkrét választ a következő kötetek adják majd meg. Vissza