Az angol irodalom kis tükre

Előszó

Az angol irodalom kezdete visszanyúlik abba az időbe, amikor a mai angolok ősei nem is beszéltek még tulajdon' képen angolul, hanem az ó-angol vagy angolszász nyelven, ami valahogy úgy aránylik az angolhoz, mint a latin a franciához. A régi angoloknak már Nagy Alfréd király korában fejlett kultúrájuk és irodalmi életük volt. Egy teljes eposz maradt ránk ó'angol nyelven, a primitív zordonságában nagyszerű Beowulf, továbbá számos lirai költemény, vallásos vers és főkép vallásos tárgyú prózai írásmű. A régi pogányvilág maradványai itt is csak igen kis mértékben őrződtek meg, ép úgy, mint Európa többi népénél; a keresztény évszázadok itt is irtották, vagy legalább is elkeresztényesítették a pogány emlékeket; a Beowulf ránk maradt szövege is már átesett bizonyos keresztény módosításokon. Mégis az angol nép kereszténység előtti arcát meg lehet ismerni az ó-angol költészet segítségével.
Az ó-angol irodalom egészben véve nem olyan, mint amit primitív vagy naiv irodalomnak lehetne nevezni. Szigorú és fejlett szabálytan írja elő a költői kifejezés módjait, és ezek igen távol állnak az egészen egyszerű, egészen természetes nyelvbeli kifejezéstől. Ez a költői szabálytan még az ó-angol prózán is megérezhető. Az ó-angol irodalomnak emlékei azt az érzést keltik fel, mintha egy régóta alakuló irodalmi tradíciónak a végső állomását őriznék meg egyöntetűségükben; sokkal inkább tudatos és sokkal inkább „klasszikus" alkotások, mint az angol középkor költői emlékei. Igazolni látszanak azt a művészetelméleti feltevést, hogy az ősi költészet nem kedvezett a közvetlen önkifejezésnek, hanem a költészet már kezdetekor mindjárt erősen stilizált volt, mint a képzőművészet és a "természetesség" csak egy későbbi fok, hosszú kultúrális fejlődés eredménye. Vissza