Szer plébániatemploma és a település középkori története

Előszó

Részlet:

"Ópusztaszer határában, az egykori szeri monostor romjaitól mintegy 800 méternyire délkeletre, egy természetes magaslaton a múlt században még állt a középkori Szer plébániatemplomának nyugati homlokfala, s az északi fal csonkja. A helybeliek a területet Kápolnai-tábla, Kápolna-rét, illetve Kápolnai erdő néven ismerik. Talán a helyismeret hiányával magyarázható, hogy a romok - az egyébként alapos kutató, Pusztaszer első monográfusa - Hornyik János figyelmét elkerülték. "Az elpusztult Szer helységnek most már semmi nyoma vagy maradványa nem észlelhető; csak gyanítani lehet, hogy az apátság omladékai közelében létező emelkedett részen lehetett valaha." - írta 1865-ban. Alapos a gyanú, hogy az akkor közölt két rajz közül az egyik - a képaláírás ellenére - nem a monostor, hanem a plébániatemplom romjait ábrázolja.
1882-ben a monostor romjait ásó gr. Khuen Antal és Göndöcs Benedek egészen pontos felmérést készített a templomrom maradványairól: "Az apátsági romoktól délre - mintegy 800 ölnyire - fekvő magaslaton áll a hajdani állítólagos kápolna romja, - kopár faltöredék; nyugati részének hossza 2 méter 5 centiméter, északi vonala 1 méter 70 centiméter, - egyes téglának hossza 27 centiméter, szélessége 15 centiméter." Az ásatást - melyre akkor nem került sor - itt is szükségesnek tartották, s a helyet "kápolnarom" megjelöléssel feltüntették a Pusztaszer környékét szemléltető térképen." Vissza