Előszó
Délután öt órakor már mindenki tudta Földvárott, hogy a miniszter megérkezett.
Félötkor hatalmas autó állott meg a hotel előtt s a portás, aki éppen kitekintett a forgóajtón, azonnal megismerte....
Tovább
Előszó
Délután öt órakor már mindenki tudta Földvárott, hogy a miniszter megérkezett.
Félötkor hatalmas autó állott meg a hotel előtt s a portás, aki éppen kitekintett a forgóajtón, azonnal megismerte.
- Bocsánat, - fordult a pesti ügyvédhez, aki a számláját kérte és már sietett is a bejárat felé.
- Megérkezett a kegyelmes úr!
De amire az autóhoz ért, már szembe jött vele a miniszter. Hatalmas szál, őszülő férfi volt, gyönyörű példánya fajtájának, olyan rugalmas lépésekkel, mintha nem is ült volna négy óra hosszat a volán mellett.
Derűsen odaintett a portásnak.
- Mi újság Dombi?
- Semmi különös, kegyelmes uram. Már a mult szombaton vártuk.
- Nem tudtam jönni. A szobámat előkészítették?
- Természetesen, kegyelmes uram!
Halápy Dénes biccentett, tudomásul vette, aztán a hallon át felment a szobájába.
- A miniszter... a miniszter... - hallotta maga mögött a félhangon mondott figyelmeztetéseket és elmosolyodott.
- A miniszter... - gondolta. - Vajjon még meddig fognak így emlegetni. Halápy Dénes ugyanis már nem volt miniszter. Négy héttel előbb benyújtotta lemondását. Egy törvényjavaslatot kellett volna képviselnie, amivel nem értett egyet.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal