Szeplős fogantatás

Fülszöveg

"Életemben mindig nyomon kísért valamiféle lemaradás. Később lettem szobatiszta, mint kortársaim, és később lettem fiúból férfivá. Amikor olvasni tanultam, az ujjam maradt el a szövegtől, amikor meg írni: a tudatlanság tudata akadályozta előmenetelemet - harminckét éves voltam első könyvem megjelenésekor. De a legnagyobb lemaradásom az, hogy csak most, ötvenkét évesen, százhatvannégyről százhatvan centire töpörödve állok elő az első novellás kötettel. De még most sem tudom, azonos vagyok-e önmagammal, amikor a kései, rendhagyó kezdés szigora és becsvágytalansága máris kétségbe vonatja velem a fedőlapok közé szorított írások valósnak hitt értékét. Kívülről látom magamat, s kételkedve nézem a kezemmel író embert - amivel csupán azt akarom jelezni, hogy a hitem is lemaradt élettapasztalatom mögött. Ha e szeplős fogantatású világról, amelynek későn érett, sokszor meghasonlásba rokkant gyermeke vagyok, mégis mondottam volna néhány érvényes mondatot - szívből kívánom magamnak, hogy örüljön neki az olvasó. De köteleségem figyelmeztetni mindenkit, hogy nincs saját stílusom. Szociográfiai köteteimben - Hortobágyi jegyzetek, Bács-Kiskunból jövök, Tanyabejáró - még azonosítható az író önmagával, mert az említett művek közös vonása a kikezdhetetlen tényszerűségre való törekvés. Két kisregényem azonban - Interurbán, Túl a poklon - már olyan stiláris különbséget mutat, hogy két különböző szerző nevén is eladható lett volna. E novelláknak sem kohéziója a kifejezésmód. Akármilyen sorrendben kerülnek egymás mellé, nem rokonulnak, inkább szembesülnek, feleselnek egymással. Melyik így, melyik úgy próbálja kisajátítani és demonstrálni a szerzőt: eredménytelenül. A változatosságok és váltások mögöttesében azonban írástudói alázat munkál. Soha nem sietek, tapintom, forgatom, méregetem témáimat, és csak akkor kezdek megírásukhoz önbizalommal, ha már birtokomban érzem a kellő és kézhez álló eszközöket. De hadd mondjam még egyszer: az alázattal végzett munka ihletében is meg-megkísért a kétely, hogy jól végzem-e a dolgomat." Vissza