Széphalom 25.

Fülszöveg

30 év
parányi idő a történelemben, de az egyes ember életében számottevő szakasz. Három évtized alatt a gyermekből felnőtt, szülő, a társadalom hasznos tagja lesz. Történések sorát éli meg egy szervezet, egy közösség is a múló időben. Ha most megállnánk, hogy visszanézzünk, áttekintsük az utat, amelyet a Kazinczy Ferenc Társaság 1985 óta megtett, sokáig sorolhatnánk az eseményeket, eleveníthetnénk fel élményeinket. Arcok villannának elénk, akikkel szövetkeztünk, feladatok, amelyeket fölvállaltunk, találkozások, amelyekből erőt merítettünk, alkotások, amelyek megszületéséhez hozzájárulhattunk. Ha így tennénk, nem a büszkélkedés szándéka vezetne, a számvetés ugyanis nem dicsekvés, hanem példa és tanulság forrása az út folytatásához.
Most azonban csak arra van alkalmunk, hogy fejet hajtsunk azok előtt, akik az évek során hozzánk szegődtek, céljaink szolgálatában szerepet vállaltak, hozzájárultak ahhoz, hogy a Kazinczy Ferenc Társaság régiónk tekintélyes, elismert intézményévé... Tovább

Fülszöveg

30 év
parányi idő a történelemben, de az egyes ember életében számottevő szakasz. Három évtized alatt a gyermekből felnőtt, szülő, a társadalom hasznos tagja lesz. Történések sorát éli meg egy szervezet, egy közösség is a múló időben. Ha most megállnánk, hogy visszanézzünk, áttekintsük az utat, amelyet a Kazinczy Ferenc Társaság 1985 óta megtett, sokáig sorolhatnánk az eseményeket, eleveníthetnénk fel élményeinket. Arcok villannának elénk, akikkel szövetkeztünk, feladatok, amelyeket fölvállaltunk, találkozások, amelyekből erőt merítettünk, alkotások, amelyek megszületéséhez hozzájárulhattunk. Ha így tennénk, nem a büszkélkedés szándéka vezetne, a számvetés ugyanis nem dicsekvés, hanem példa és tanulság forrása az út folytatásához.
Most azonban csak arra van alkalmunk, hogy fejet hajtsunk azok előtt, akik az évek során hozzánk szegődtek, céljaink szolgálatában szerepet vállaltak, hozzájárultak ahhoz, hogy a Kazinczy Ferenc Társaság régiónk tekintélyes, elismert intézményévé növekedjék. Jó megtapasztalni, hogy anyanyelvünk ápolásának, a tartalmas Kazinczy-kultusznak, a közműveltség gyarapításának mozgósító erőforrása lett a 30 éve hivatalos formát öltött közösség, hogy könyvespolcokat töltenek meg kiadványaink, hogy névadónk sírhelye mellől, nyelvünk múzeumából ma elevenebben sugárzik a Mester intelme: „Oly szép legkisebbet tenni nemzetünknek nemesítésére!'
A 30. évfordulón 25. évkönyvkötetünket helyezzük az érdeklődők asztalára. A huszonöt kötetet most elektronikus formában a világhálón is elérhetővé tesszük, hogy a több mint négyszáz szerző 12444 oldalnyi publikációja szélesebb körben is hasznosuljon. Az idei évkönyv is a már kialakult hagyományos tematikát követi. Igen gazdag a Kazinczyval és kortársaival foglalkozó ciklus, amelyben a 240 éve megjelent diákkori kis geográfiától az író Goethe-képének jellemzésén, fogságának naplóján, Csokonaihoz és Daykához fűződő kapcsolatain, Török Sophie új adatokkal való bemutatásán át a nyelvújítási vitákhoz való viszonyáig több nézőpontból láthatjuk névadónkat. Emellett Tessedik, Kölcsey, Hegedűs Sámuel és mások munkásságát is megismerhetjük. A magyar kultúra jeleseiről esik szó a Mesterek és müvek című egységben, ahol Károlyi Gáspár, Jókai, Kemény Zsigmond, Mosonyi Mihály, Komáromi János, Czóbel Minka, Imre Sándor, Mihályi Ödön, Miklós Róbert foglalkoztatja a szerzőket, s olvashatunk mai nyelvi kultúránk állapotáról is. História és hagyomány című rovatunkban történeti földrajzi, régészeti, műemléki, néprajzi, társadalomismereti témák szerepelnek, Tükrök és tanúk cím alatt pedig személyes hangú visszaemlékezések mutatják be „alulnézetből" a Szepesség, a két világháború és az 1950-es évek világát. S ezúttal is szólunk könyvekről, emberekről, közöljük utóbbi öt évkönyvünk szerzői mutatóját. Amikor útjára bocsátjuk 25. kötetünket, köszönettel fordulunk szerzőinkhez, s szeretettel köszöntjük a nyájas Olvasót.
/) SytA&ttytíí Vissza