Előszó
Tisztelt Olvasó!
A Magyar Külkereskedelmi Bank Zrt., a Táncsics Mihály Alapítvány és a Magyar Hivatalos Közlönykiadó támogatásával a „Széphalmi Diéta" füzetek harmadik kötetét veheti kezébe az érdeklődő közönség.
A 2006. évi Diéta előadásait tartalmazó kötet előszavában Petőfi Sándort idéztem, aki Arany Jánoshoz címzett levelében arról ír, hogy a fiatal Magyarország „...nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni...
De milyen legyen az új öltözet?
Erre kerestük a választ a 2007. esztendőben, melynek programja - szemben az azt megelőző évek műhelyvitáival - meglehetősen szerteágazó volt, azaz nem egy témakör köré csoportosítottuk az előadásokat, hanem azokra a kérdésekre próbáltunk válaszokat adni, melyek a magyar politikai közélet kihívásaiból, akut problémáiból következtek.
Azt gondolom, sikerült pontos képet alkotnunk közállapotainkról, közérzetünkről, szellemi-anyagi kondícióinkról. Arra is rádöbbentünk, mint már annyiszor, hogy nem csak a nemzet öltözetével van baj, de környező világunk is meglehetősen „rosszul öltözött". Hallgatva tudós barátaimat, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy az a „szép új világ", amiben élünk nem valaminek a kezdete, hanem valaminek a vége. Antoine de Saint-Exupéry Védőbeszéd a békéért című esszéjében, amelyet a New York Times 1945. április 22. számában tettek közzé, többek közt azt írja: A modern idők anyagi fejlődése az emberiséget egyfajta idegrendszerré kapcsolja össze. Számtalan kapcsolat, azonnali összeköttetés. Úgy kötődünk egymáshoz fizikailag, mint a test sejtjei. Csakhogy ennek a testnek még nincsen lelke. Ez a szervezet még nem fejlesztett ki saját öntudatot. A kéz még nem érzi, hogy szerves egységbe tartozna a szemmel."
Nyilvánvaló, hogy „tudatcsere kellene", miként azt Irinyi Károly, hajdan volt mesterem írta 1987-ben, egy történészkonferenciára írt dolgozatában.
Van rá esély?
Nem tudom, de a Kazinczy-kert fái alatt mindig bizakodó vagyok. Antalóczy Attila
Vissza