Az ősi Szepesség

Előszó

A Szepesség említésére megdobban a magyar szív. Századokat éltünk át testvéri szeretetben a szepességi németséggel és századokon keresztül a kölcsönös megértés volt ennek az összetartásnak éltető lelke. Mi kíméltük és tiszteltük szepességi testvéreink nyelvét és sajátos kulturáját, ők pedig lelkük egész melegével ragaszkodtak ahhoz a magyar hazához, a mi közös hazánkhoz, melynek ők épp oly odaadó, hű és áldozatkész polgárai voltak, mint a tőzsgyökeres magyarok. Még csak félreértések sem fordultak elő közöttünk, kölcsönösen kicseréltük szellemi és kulturális javainkat s veszedelem idejében mindenkor együtt tartottunk. Majd ránk zúdult a véres világháború, melyben Magyarország vesztett legtöbbet, noha közismert történelmi okmányok állapítják meg, hogy Magyarországnak semmi része nem volta világháború előidézésében. És mégis ellenségeink a világháború felidézésének bűncselekményével vádoltak meg bennünket és ennek a történelmi hazugságnak nevében szakították el és kényszerítették idegen uralom alá az ezeréves Magyarország területének és népességének kétharmad részét. Ennek nevében fosztottak meg bennünket természeti kincseink javától és ezer év fáradságos munkájával összegyűjtött kulturális javaink jelentékeny részé tői Hóhérmunka volt ezt a Kárpátoktól az Adriáig terjedő, magától a Teremtőtől is egységesnek alkotott ezer éves hazát oktalanul, értelmetlenül, igazságtalanul és brutálisan darabokra szaggatni. Vissza