Előszó
AZ ÓVÓ NÉNI ÉS A SÁRMACKÓ
Panni belépett a lakásba, és csodálkozva körülnézett.
- Nagymama! - kiáltott fel meglepetten. - Ez a szoba sokkal kisebb lett, amióta nyaraltunk! Biztosan összement,...
Tovább
Előszó
AZ ÓVÓ NÉNI ÉS A SÁRMACKÓ
Panni belépett a lakásba, és csodálkozva körülnézett.
- Nagymama! - kiáltott fel meglepetten. - Ez a szoba sokkal kisebb lett, amióta nyaraltunk! Biztosan összement, mint a kötényed, amikor kimostad a Balatonban!
Nagymamának nevettében le kellett ülnie.
- Te lettél nagyobb, Pannikám! - mondta. - Megnőttél!
- Igazán?! - örvendezett Panni, és odaszaladt a tükörhöz. - Nem is vettem észre. Mikor nőttem meg? Álmomban?
- Nem. Folyton nőttél, ébren is, csak nagyon lassan.
Panni a nagymamához
fordult, és méregetni kezdte a szemével.
- Te is megnőttél, nagymama?
- Én már nem növök, kislányom. Inkább kisebb leszek, ahogy öregszem.
- Akkor ez a szoba is öregszik! - mondta Panni, de a szó hirtelen a torkán akadt. - Hogy fogunk beleférni, ha már egészen öreg és kicsi lesz?! - kérdezte riadtan.
Nagymama felkapta Pannit, és megcsókolta.
- Mondtam már, hogy a szoba nem változik. Most is csak te látod kisebbnek, mert a szemed hozzászokott Kati néni tágas kertjéhez.
Az előszobából dörömbölés hallatszott.
- Ez Péterke! - mondta Panni izgatottan. - Beengedem!
Péterke köszönés nélkül rontott be az ajtón.
Vissza