"Bár emelkednék a világ..."

Előszó

2005 decemberében a Kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum a Magyar Írószövetséggel közösen pályázatot hirdetett eredeti mű megalkotására, amelynek valamilyen módon válaszolnia, reflektálnia kell Petőfi Világosságot! című versére. A pályaműveket kézírással is kérték, mert a manuszkriptek kiállítását és kiadását is tervezték. A beérkezett művekből négy kapott pályadíjat. A négy szponzor választotta ki a számára leginkább tetsző négy művet - nem állítottak dobogót lépcsőfokokkal, csak elismerték a négy leginkább sikerült teljesítményt.
2006-ban megismételték a pályázati felhívást, ezúttal A XIX. század költői volt a feladvány-vers. Mindkét évben a kiemelt díjazottak között szerepeltek az én munkáim is. Közreadásukat - nem lévén költő - nem elsősorban esztétikai szempontból érzem fontosnak, hanem azért, mert érzékelésem szerint a jelenkori magyar irodalomelméleti felfogás egyre távolodik mindattól, ami Petőfi műveit sokunk számára gondolkodásformálóvá, életmód-alakítóvá tette. Az én pályaműveim ezért nem elsősorban önálló költemények, hanem átgondolásai mindannak az értéknek, ami a mai érték-kánonból kikerült, válaszkeresések arra a "hogyan tovább?"-ra, amely kérdéseket Petőfi e két igen eltérő hangvételű és lelkületű versben többféleképpen tett fel, és igyekezett a maga számára megválaszolni - ez az első vers esetében a döbbent tanácstalanság és a szorongató félelem a tanácstalanság miatt, a második versben a határozott program meghirdetése, a közösségi költészet ars poeticájának megfogalmazása. A két vers keletkezése között mindössze két hónap telt el, és jellemzően a könnyen lelkesülő, majd ellobbanó költő hangulatainak hullámzására, a határozott, erős hangú vers a korábbi (1847. január), és ezt követi a két hónappal későbbi elbizonytalanodás, kétkedés a meghirdetett haladás lehetőségében (1847. március). (A két pályamunkát a keletkezés sorrendjében közöljük.) Vissza