"Szépen öszveszedett szók"

Előszó

Trianon után felértékelődtek a maradék Magyarország városai. A kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi Pécsre húzódik, Nagyvárad helyett Debrecen lesz a Partium felé az utolsó nagyobb város, Kassát pedig Miskolcnak kell pótolnia. Szinte csak a Dunántúl és az Alföld őrzi tájföldrajzi egységét, sértetlen kis "városállamait". Ilyennek gondolom például Nagykőröst, Ceglédet és Kecskemétet, de ilyennek a szétszabott Hegyalján Sárospatakot és Sátoraljaújhelyet is. Utóbbiak a magyar nyelv és irodalom egymással rivalizáló északi őrhelyei, hiszen Patakon XVI. századi alapítású kollégium floreál, Újhelyen az egykor Kazinczy által rendezett Levéltár és a nevét viselő Múzeum működik. Ezt a tájtudati erőt szeretnék felföldi polgártársaink A Magyar Nyelv Múzeuma eszméjében érvényre juttatni. Nagykőrösnek és Kecskemétnek is jól osztotta a hagyományt az idő: oda Arany János jutott, ide Katona József. Cegléd irodalmi sorsa már mostohább: Dózsa és Kossuth itteni beszédeit őrzi az emlékezet, de azt már kevesebben tudják, milyen ideális nyelvtanuló hely volt azoknak a nem magyar ajkú ifjaknak, akik a XIX. század elején-közepén tőről metszett magyart akartak tanulni. 1813-ban az ifjú Schedel Ferencet is Ceglédre küldték pesti német szülei nyelvtanulás végett, s ő - akinek neve Toldy Ferencként most a ceglédi kórház homlokzatán olvasható - olyannyira megtanulta anyanyelvünket, hogy Arany Toldijától inspirálva nevét Toldyra cserélte, és az orvoslás helyett egyre inkább a magyar nyelv és irodalom kutatásával foglalkozott: a XIX. század első felének ő volt a legjelentékenyebb magyar irodalomtörténésze. A ceglédi kórház joggal viseli tehát Toldy magyarosított nevét; de ha Schedel marad, és nem lesz belőle tudományunk "Semmelweise", aligha így történik.
A nagykőrösi Beke József beleszületett ebbe a Duna-Tisza közi magyar "Toscanába": egyetemre Szegeden járt, tanári pályáját pedig az 1960-as évek közepe óta Kecskeméten futja. Mintha Sienában jött volna a világra, és a firenzei egyetem után a gyümölcsös-szőlődombos Arezzóban kapott volna katedrát. Siena köztudomásúan az olasz nyelv etalonja: a XVI. századi nagy tudós, Justus Lipsius szerint legszebben Sienában beszélik az olaszt. És Siena éppúgy vetekedik Firenzével, ahogy Nagykőrössel Kecskemét. Firenze a győző: az ún. Accademia delle Crusca itt hozza meg az olasz nyelvhelyesség törvényeit, még a XVII. században. Kecskeméten akkortájt, amikor Toldy Ferenc Cegléden magyarul tanul, Katona József a törvényhozó a Bánk bánjával (1819), amelynek nyelve koránál archaikusabb ízeket és színeket őriz. Beke József ennek az eszményi Katona-nyelvnek lett a tudós szakértője: 1991-ben Kecskeméten kiadta a "Bánk bán"-szótárt. Beke tanár úr Szeged egyetemén - kecskeméti középiskolai tanár-példaképe, a Mátyási Józsefről értekező Kiss István nyomán - a francia szakot akarta elvégezni a magyar mellett, ám éppen az ő generációja idegen nyelvként már csak az oroszt tanulhatta. Mészöly Gedeon tanítványa volt, de mert nem lehetett sem összehasonlító nyelvész, sem etimológus, az írói nyelv kezdte érdekelni. Juhász Gyulából szakdolgozott, s Kecskemét hamar belemerítette a Katona-nyelv tengerébe. "Vagy kiissza, vagy kiúsz" - mondta egy ilyen helyzetre Tótfalusi Kis Miklós. Beke József "kiitta" és "ki is úszott" belőle: amit összegyűjtött a Katona-nyelvből, írói szótárba foglalta. Vissza