Előszó
Részlet:
A Dunánál
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj
s alig hallottam sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna...
Tovább
Előszó
Részlet:
A Dunánál
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj
s alig hallottam sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.
Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás;
s mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.
Vissza