Előszó
E könyv apró jellemrajzai és politikai tanulmányai egy hatvanéves öregúr higgadt, szenvedélyektől mentes és szeretettől áthatott megnyilatkozásai. A politikában sürgölődve, előbb-utóbb mindenki gyűjt magának valamit: ki karriert, ki vagyont, ki sebeket, ki élményeket, ki tapasztalatot. Én hatvanéves, hajlott koromra bizonyos egyéni szemléletre tettem szert, amellyel kortársaimat, a közért harcoló emberek alakját és a mindennél gyönyörűségebb politika örök jelenségeit nézem: e szemléletből született ez az írás. Abból indulok ki, hogy mindnyájan különleges keverékei vagyunk a hősiességnek és a gyöngeségeknek, a közélet pedig fokozott mértékben mutatja meg az emberi tulajdonságokat. Ezért a politikai pálya a legszebb a földön - csak nem szabad vakon botorkálni benne, mint a legtöbben teszik.
A politikát nem szabad úgy felfogni, mintha az csupán a társadalom bizonyos érdekeiért folyó állandó dulakodás volna. A politika nemcsak hadszíntér, hanem egy nemzet kultúráját és civilizációját reprezentáló fórum is, ahol komoly értékekkel és mély törvényszerűségekkel találkozunk.
Aki azonban csak dulakodni megy a politikába, az mindezt nem veszi észre. A lepkegyüjtő és a természetbuvár sokkal többet lát a dzsungelből, ha megfigyeli az erdő lakóinak viselkedését és gombostűjére tűzi a legszebb példányokat, mint a vadász, aki csak gyilkolni jár oda. A politikában, a közéletben egy kis tárgyilagos és néha egyénileg alkalmazott tudományos szemlélettel az érdekes, bájos és meglepő figurák egész sorát fedezhetjük föl, s hamarosan rájövünk arra is, hogy azok tevékenységét állandó törvények szabályozzák. Sőt a nagyvilágban járkálva, idegen országok rendszereit és politikusait tanulmányozva, azt is észreveszük, hogy a politikai élet úgyszólván mindenütt egyforma. Bizonyos alakok, akikról azt hisszük, hogy csak Magyarországon fordulnak elő, hasonlóképpen megvannak Európa más országaiban, sőt Amerikába is. S nagyjában ugyanúgy viselkednek, mint magyar kortársaik. Könyvemben ezért nemcsak a magyar politikusról és a magyar politikáról, hanem általában a politikusról és a politikáról írok, amely mindenütt egyforma a földön.
Tisztelettel kérem, hogy írásaimért a nemzet nevében senki se sértődjék meg, mert ehhez részint senkinek sincs joga, részint pedig, aki megsértődik: az nyilván magára veszi általánosságban tartott megállapításaimat. Ezek a tanulmányok személy szerint senkiről se szólnak s ezért, ha valahol emberi gyöngeségek elevenére tapintok, a leghelyesebb eljárás az lesz, ha megállapításaimat mindenki az ellenségeire és nem magára fogja érteni. Ami a dologban szép, az mind az olvasóról szól, ami csúnya, az mind az olvasó ellenségeiről. Így egyénileg mindenki nyugodt lehet, viszont a könyvben azért mégis mindenki benne van, mert minden olvasóm egyben ellensége is valakinek. Én mindenesetre úgy éreztem, hogy hivatás megírni azt, amit írtam és ezért ebben a könyvben a komoly és a humoros elem, a tanítói szándék és saját ellenfeleim bosszantása egyformán évrényesülnek.
Olvasóim rögtön e bevezető szavaknál azt hihetik most, hogy ime: a politikus már a második oldalon hazudik. Hiszen az országban néhányan ismernek és tudják, hogy a fiatal honatyák sorába tartozom. Az olvasó járatlanságát a közélet dolgaiban már most nyomban bebizonyíthatom. Igaz ugyan, hogy csak harminchatéves vagyok, de ebből tizennyolc évet ujságírói pályán töltöttem, a közéleti csatamezőkön és a háborúban töltött évek - mint tudjuk - duplán számítanak, hat év óta viszont az ujságírás mellett honatya is vagyok s így ez a hat év nyilván háromszorosan esik a latba. Ha mindezt összeadjuk, pontosan hatvan év jön ki s én remélem, hogy e könyv hangulata és vérmérséklete nem cáfolja meg koromat.
Vissza