Szép kis házasság

Előszó

Részlet a könyvből:

A „Szép kilátás" - történetünk főszínhelye - szálloda, vagy mondjuk finomabban, üdülő a város határában.
Dióhéjban átnyujtjuk a nyájas olvasónak a „Szép kilátás" életrajzát. Tehát:
Négy évvel ezelőtt született, illetve épült és akkori tulajdonosa azért keresztelte el „Szép kilátás"-nak, mert akkoriban igenis szép kilátásokat nyújtottak az e fajta üdülők. Tulajdonosaiknak az a kilátásuk volt, hogy meglehetősen rövid időn belül meggazdagodnak. És, valljuk be, a meggazdagodásnál szebb kilátása sok embernek nem is lehet.
A „Szép kilátás" berendezése gyönyörű volt. Az építtető nem sajnálta a pénzt, mert - miként az üdülő címe is mutatja - bizton remélhette, hogy a befektetett pénz kamatosan visszatérül. Sajnos, csalódott. Az üdülő egyáltalán nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és a kilátások napról-napra rosszabbak lettek. Sőt, arra sem volt kilátás, hogy ezek a rossz kilátások a „Szép kilátás"-sal kapcsolatban megjavuljanak. Az üdülő tehát gazdát cserélt.
Jelenlegi tulajdonosa egy Kecskés Károly nevű férfiú, aki a világ legderűlátóbb embere. Még mindig abban bízik, hogy az üdülő szakít eddigi múltjával és egyik napról a másikra aranybányává változik át. Kecskés Károly rendületlenül bízik egy hirtelen fellendülésben és amikor esténként aludni tér, gyönyörű álmot lát. A „Szép kilátás" minden szobája foglalt! Pincérek, bojok és egyebek sürögnek-forognak a vendégek között, Kecskés Károly úr pedig a hallajtó előtt áll és átlag ötpercenként mondja:
- Sajnálom, uram, egyetlen üres szobánk sincs.
De ez csak álom. A rideg valóság viszont az, hogy az üdülő még a főszezonban is kong az ürességtől, hát még ilyenkor, az előszezon legelején! A mellett a „Szép kilátás" híre sem a legkifogástalanabb. Azt rebesgetik róla, hogy oda nem annyira üdülni, mint házasságot törni járnak az emberek. Vissza