Szép Erdélyünk III.

Előszó

„A NÉPEK SORSA, JÖVŐJE ATTÓL FÜGG, HOGYAN TÁPLÁLKOZNAK" - mondta Brillat-Savarin, a franciák 19. században élt gasztrozófusa, aki az étkezést a felhőtlen örömök közé sorolta és filozófiai alapvetésében ezt sokszorosan meg is indokolta. Szerinte más népek mentalitása legkönnyebben azon mérhető le, hogy mit esznek, és ételeiket hogyan készítik el. A felhasznált alapanyagok és fűszerek, az alkalmazott technikák és persze a tálalás módja is csupa olyan információ, amely egy figyelmes szemlélőnek sok mindenről árulkodik.
A különböző népek minden korban szívesen kóstolgatták egymás főztjét, és az is közismert, hogy egy-egy jellegzetes nemzeti étel sok esetben a különböző konyhák kölcsönhatásának köszönheti megszületését. Erdély ebből a szempontból is különleges példa, mert az ősi magyar kultúra befogadta és ápolta a mindenkor ide vetődött más népek - románok, németek, szerbek, zsidók, örmények és moldvaiak szokásait, és ezen belül konyhai művészetét is.
A kultúrák együttélése, egymást kiegészítő teljessége lehetne intő alapja a mai „veszekedő politikának", melyben évszázados tapasztalat szerint nem az egyszerű népek akarata érvényesül, hanem a karrierista politikusok, az egyébként tehetségtelen és sok mindenre alkalmatlan „mini-diktátorok" nagyravágyása. Az egyszerű hétköznapi ember (s én magamat és barátaimat ide sorolom) „csupán" békét akar, kultúrát, örömet és jó beszélgetéseket, egymás megismerését és mindeközben remek étkezéseket és jó bort a felséges fogások lezárásaként. Vissza