Szenvedély és pompa

Előszó

Véleményem szerint a kultúra egy ország gerincoszlopa. Ez az az összetartó erő, mely dacolva idővel, erőszakkal, csüggedéssel és válságokkal a ránk jellemző, határozott arculatot hordozza. E kultúra tükrében lehet igazán látni azt a nagy fejlődést, amit Kolumbia az őskortól napjainkig megtett. A kultúra az a tiszta vonulat, mely e rendkívüli föld népeit és különböző korszakait összeköti.
Engedjék meg, hogy most itt írásban gondoljam át önökkel azt a néhány sajátos kulturális képet, mely csodálatos szintézise ennek a mesztic, mulatt országnak. Itt van előttünk mint Kolumbia előcsarnoka, hófödte csúcsaival a Sierra Nevada de Santa Marta és látjuk a bennszülött kultúrákat, a Tairónákét és Koguiszokét, melyek a kozmosszal társalognak, földet művelnek, tisztelik a természetet, és aranyból meg rézből semmihez sem hasonlítható szépségű és mély szimbolikájú tárgyakat készítenek.
A Kolumbusz előtti kézművesek nemcsak az anyagnak ötvösei, hanem a kozmológiának, a vallásnak és a filozófiának is. Ezt tanúsítják aranymúzeumaink, melyeknek gazdag anyagából az egész világon rendeznek kiállításokat.
Az őslakos örökséghez egy másik elem is társul, ami szintén ámulatba ejt bennünket és tágítja perspektívánkat, Cartagena de Indiasban és Popayánban vagy Baricharában és Villa De Leyvában: a harmonikus terek, melyeket a spanyol uralom alatt építettek, az aranyozott oltárképek és falfestmények, mint Santa Clara és San Agustin templomaiban, melyek hitükkel őrködnek felettünk. Bennük a szentségtartók, egyházművészeti tárgyak tanúsítják e keverék művészetnek páratlan virtuozitását, ugyanezt lehet látni az Expedíción botánica festett lapjain. Ez a XVIII. század végi tudományos és ökológiai vállalkozás lett nemzeti öntudatra ébredésünk elindítója. Vissza