Útszéles magány

Előszó

"Szentmártoni János érettsége, leleményes verskezdései könnyedén teremtik meg az összhangot az olvasóval" - írta Bakonyi István 1994 tavaszán A sivatag kupolája c. antológia megjelenésekor költőnkről. Majd így folytatta: "Törött tárgyak hideg asztalon/Isten mosolya rajtunk a hajnal - nyitja a Törött tárgyak ciklus lírai futamait, érzékeltetvén a földközel és az egyetemes egymásba ölelkezését. Másutt is érezzük ezt az igényt nála. Csalogatja a kozmikus határ, de vonzza a szárazföld / tompa pusztulása is. Láthatóan mégis magas nála a mérce; csak bírja erővel! Egyben már azt is igazolja idejekorán, hogy van folytatható út és hagyomány honi líránkban!"
"Azt mondják, a zseniális nem más, mint megőrzött kamaszkor. Fiatal költő talán nem is lehet más, mint modern - kezdte szintén 1994-ben Csillag Tibor A sivatag kupolája c. antológia bírálatát. - A sejtjei súgják az ifjúnak a lázadó magatartást és a szokatlan szavakat. A láz vad bozótvágó késén / megcsillan a Hold részeg fénye, írja az ígéretes Szentmártoni János (18 éves), aki fegyelmezettségbe rejti kiáltását: mindig körmömre üt / valaki-valami / a való-vonalzóval. Mégis így ír: maroknyi szabadság lukas zsebünkben, / szorongatjuk - / oroszlán védi így / pihenőhelyét, / mit vizeletével jelölt meg. Reméljük, Szentmártoni megőrzi benső tüzét és rokonszenves szerénységét. Még azt is birtokolja, amit már szépapái eljátszottak: az Isten jelenlétét."
Idéznünk kell Koppány Zsoltnak A Sivatag kupolája 1994-es kritikájából ("ilyen érett mondanivalójú könyvet ilyen korú fiataloktól tán még nem is olvastam") költőnkről szóló nagy súlyú mondatát is: "Szentmártoni János már kész költő", és jókívánságát-figyelmeztetését pontos jövendőmondásából: "Csak a közelesen várható szenvedéseket kell túlélnie." Vissza