Ulysses helikoptere

Fülszöveg

Mintha a maholnap időszerű Válogatott Versek Könyvének megelőlegezett nyitánya volna. Színaranyban úszik legelső képe (Iszkázi landolás a címe), s Olvasóm tudja: szándékolt, hogy képnek nevezek verset, mivel e költői bravúr jó érzékkel megválasztott helyén, landolás közben, ég és föld között csakugyan kép: önarckép, szinte a ravennai mozaik rakók egyik „isten-lugasának" időtálló modorában. Csupán egy lapot fordítottunk a kötet címoldala után, s Ulysses és helikoptere máris szembeúszik totál planban, mint a szélesvásznú térhatású moziban. Csakhogy épp az a költői bravúr, hogy ez a helikopter rohantában nem nyársal föl, csattogó forgattyúja se aprít senkit szecskává. Testvérkém, mégsem hiper-szuper moziban ülsz, lássuk be együtt. Hiába töltik tölcsérrel fejedbe, hogy a költészet halott, ha nem kapnád el simogatni akaró tenyere alól kobakodat, tudnád: rég megmondta Babits, „az istenek halnak, az ember él". (Mint ez a kötet.) Nem moziban húznak csőbe, hogy jól kidideregd magad halálfélelmedben. Ez (bocsánatoddal) más közeg: a versé. Ha rohan feléd, még annyit se kell mondanod, mint a sziklafalnak: „Szezám, tárulj!" - ő, a vers kitárul. Befalazottságodból kiszabadít, hogy miután kívülről láttad, milyen, hagyd, hogy fedélzetére fogadjon, hogy szétnézhess belsejében, és Ulysses, a költő bensejében is - mert közreműködésed nélkül nem sikerülhet a költészet befogadása. Addig csak üres szóbeszéd, hogy Szentmártoni Iszkázi landolása ilyen meg olyan bravúr. Ha nem tudod olvasni: semmilyen bravúr. A költészet nem papír, hanem lélek, emberi szellem. Vissza