Prae

Előszó

Leville-Touqué antipsyché című folyóiratában írt egy cikket a Kezdet Sémája avagy új kompozíció tárgyáról. Ebben egy képzelt regényírót vett elő, vagy talán filozófust, aki csak azért veszi fel a regényíró kísérleti szerepét, hogy új logikájához más területről is szedjen érveket és ezzel az alakkal azt a pontot figyelteti meg, mely pont előtt még nem volt semmi logikai vagy művészi ihlete egy új rendszer, vagy regény megírásához, de amely ponton már jelentkezik az ihlet első csírája: és ezen legelső csíra és annak közvetlen folytatódásainak segítségével igyekszik vizsgálni az új kompozíció-divat természetét, analízis és egység, véletlen és törvény speciális viszonyát. A Kezdet Sémája után egy második cikkben tételesen foglalta össze következtetéseit: Új szójáték-kultúra felé avagy a dogmatikus akcidentalizmus szabályairól. Az első cikk tartalma a következő: hónapok óta szerelmes voltam egy lányba (a cikk ugyanis első személyben volt írva), akivel egy napos délelőtt néztem a párizsi kirakatokat, virágkereskedések, ékszerüzletek, drogériák víg polcait, mikor egy kalaposüzlet elé értünk. Az üveg mögött egyetlen kalap volt csak látható, de az is alig hasonlított kalaphoz: kis félgömb volt a formája, melynek egyik része csillogó és vékony nikkelcsövekből állott, üresen hagyva, rácsszerűen, a közöttük levő nyílásokat, másik része pedig valami vékony zöldesszürke hártyából, melyre nem tudtam megállapítani, hogy fém-, papír-, üveg- vagy textil-dolog? Vissza