Bontakozó világ

Előszó

Részlet:
FALUVÉG
A FELHŐK SZÉLE pirosan kigyúl a Bakony felett. Nyujtózva megy a hajnal a hegy gerincén, lépései nyomán végigremegnek az erdők. Oson a ritkuló homály, a virágzó rozsföldek felett könnyű párák indulnak a felbukó nap felé.
A völgy hosszán kettévágja a réteket a Séd. Mintha az emberek életét lesné, félkörben kerüli a falut s elmegy a ráboruló fűzfák alatt. Talán, mert semmi rendkívülit nem láthat itt; itt is olyan az élet, mint a többi faluban.
A falutól Rostás-pusztáig összefogóznak az út mellett a jegenyék. Az úton faluvégi gyerekek kapkodják lábukat a hűvös porban. Vékony, tizenötéves leány a legidősebb. A legkisebb Virág Jani. Úgy mondták a béresgazdának, hogy tizenkétéves lesz nemsokára, de mindenki tudja, még tíz sincs.
Jani nehezen boldogul a pusztán. A gazirtást még csak bírta az árpavetésekben, de már egy hete a részeskukoricákat járják a lókapák. S mint a majori, meg faluvégi gyerekek, lovakat vezet Jani is. Ez aztán furcsa mesterség: lehet nagyon könnyű, de nehéz is. A legtöbb ló elmegy a soron magától, nem úgy, mint a kiöregedett parádéslovak, a két vasderes. A bogaras vén lovakat vezette egész héten át.
- Máma dögmeleg igérkezik, annyi lesz a bögöly, mint a nyű! Te Jani, csak ne lennél olyan mulya! Bámészkodsz, aztán mindig azok a rühes deres kancák maradnak rád beállításkor.
Összehúzott szemöldökkel mondja ezt Bogár Pista, a cigánybarnára sült, zömök kamasz, az állami gyerek. Elmaradtak a jegenyesor végén Janival. - Csak sántikálsz, mint a mészáros kutyája, ha elverik a lábát, de azokat a botladozó dögöket nem tudod otthagyni. Letiporják a lábad, tiszta seb! A fejüket se éred föl, mert nem ügyeskedsz? Ha látod, hogy már befognak, siess az első kocsikhoz... Vissza