Paráznák (dedikált példány)

Előszó

Amikor Schram Ferenc 3 kötetben közzétette a "Magyarországi boszorkányperek 1529-1768" című munkáját, szembetűnő hasonlóságokat és azonosságokat találtunk a boszorkány- és a szexuális bűnpörök között. Schram köteteinek megjelenésekor már javában gyűjtöttük a dél-alföldi szexuális bűnpöröket és ekkorra bizonyos áttekintési alapot szereztünk a feudalizmus kori levéltári anyagból. Föltűnt, hogy nem csak az azonos kor, ítélőszékek, egyházi, társadalmi és gazdasági körülmények alakították hasonlatossá a kétfajta pörtípust, hanem a kor erkölcsi szemlélete alapján bűnösnek ítélt boszorkányok és kurvák tevékenysége között is sok volt az egyezés. Ebből törvényszerűen adódott, hogy jelen munkánkban, az anyag jellegének megfelelő eltérésekkel, "másolás" nélkül kívántuk folytatni Schram feudalizmus kori társadalmi rajzolatát. Címadásunkban a "parázna" szó jóval többet fejez ki, mint a mai szóhasználat jelentése, amely a 20. században elsősorban a keresztény vallási kifejezések között ismert. A feudalizmusban széles körben elterjedt hétköznapi fogalom és jogi terminus volt. A paráznak személynek és a tevékenysége minősítésének legalább annyi árnyalatbeli megkülönböztetése volt, akár a népi szóhasználatban a lónak. Mást jelentett a meretrix (kurva), a puella publica ("mindenki babája"), és mást a scortatrix (szajha). Volt aki paráználkodott (Stuprum), mások bujálkodtak (Fornicatio), vagy szajhálkodtak (Scortatio). Cselekedetükkel vérfertőzést (incestus) követtek el vagy házasságot törtek (Adulteria), stb. Címadásunk szereplői, tehát a feudalizmus kori paráznák mindazt a "bűnt" elkövették, amelynek valamilyen szexuális jellege volt. Vissza