Készülődés az elmúlásra

Előszó

Mi a halál?

Az élet a természet különös, de törékeny és rövid időtartamú alkotása, amely az örökítő anyagot hordozó fehérjékhez van kötve. Az új élet a fejlett lényekben két szaporító sejt összeolvadásával indul fejlődésnek, majd a szülőegyedről leválva, önálló életet kezd. Gyarapodik, fejlődik, eléri életének csúcsát, majd hanyatlik és elpusztul: azokra az elemi részekre esik szét, amelyekből életét kapta. A Biblia így fogalmazta meg: ki porból vétetett, porrá lészen. Tömören: semmivé válsz! Aki megszületett, meg is hal. Életünk legnagyobb eseménye a születésünk, mert e nélkül nincs halál. Annak az anyagnak, amelyből testünk fölépül, élettartama mintegy 120-140 év. E lehetőséget azonban nagyon kevesen tudják kihasználni.
A természet a halált a legkisebb élő egységbe, a sejtbe „programozta be". A sejt anyaga föltartóztathatatlanul „kopik", öregszik és elpusztul. A haldokló részeket a szervezet egy ideig igyekszik kicserélni. Ez kezdetben sikeres, ám idővel a sejtben mind inkább fölszaporodik az elfáradt, már nem cserélhető, holt anyag. Ez előbb csak nehezíti az anyagcserét és az életfolyamatokat, majd lassítja. Amikor a nem működő sejtrészek többségbe kerülnek, lehetetlenné teszik az életet, és magát a r sejtet pusztítják el. Életünk fogyásával egyre több biológiai és lelki értéket veszítünk, ugyanakkor mind kevesebb megkapaszkodási lehetőséget kapunk.
A halált a bölcs paraszti gondolkodás sem tekinti másnak, mint beleszületést egy másik világba, ahonnan jöttünk: Földanyánk ölébe. Élet és halál egymás kiegészítői. A halálról nem tudunk, mert ha az élet számunkra megszűnik, már képtelenség gondolkodni. A halálhoz - vallják sokan - semmi közünk: amikor ő van, mi már nem vagyunk... Vissza