Film-Színház-Muzsika 1962. (nem teljes évfolyam)

Előszó

Részlet az 1. számból:
A naptári év első napja ugyan nem jelent színházi fordulót, s valahogyan a filmévad sem januárral kezdődik, mindamellett mégiscsak számadást szokás készíteni év végén, s a reményeket elősorolni a várakozásnak hangot adni a következő év elején.
A remények, várakozások, ha szavakba fogják őket, többnyire persze konvencionálisak. Mert mit is kívánhatunk? Jó drámákat, sikeres színházi előadásokat, érdekes, művészileg magasrendű filmeket. Miben reménykedhetünk? Hogy e kívánságok megvalósulásához meg lesznek a feltételek; hogy életünk békés napok egymásutánján gazdagodik; hogy a teremtő munka új lendületét nem fogja megtörni a régihez való konok ragaszkodás; hogy a kor, amelyben élünk, a tehetséget kiemelkedő alkotásokra fogja sarkallni.
Ha elmondtuk is már mindezt egymásnak, ha közhelynek tűnik is, a szavak és tények igazság marad mindenképpen. S ahhoz, hogy az igazság valósággá is legyen, a mi közös erőfeszítéseinkre van szükség legelőbb. Arra, hogy író, rendező, színész, ne elégedjék meg a középszerű, az "éppencsakhogy" teljesítménnyel; hogy ne engedjük eluralkodni színházban, filmgyártásban az üzletszerűség, a jól fizető semmitmondás szellemét; arra, hogy a közönség, amely joggal vár élményt és szórakozást a művészettől, az igazán művészi vállalkozások pártján foglaljon állást.
Így remélhetjük, hogy ez az esztendő néző és alkotóművész közös akaratával, a közös öröm, az együtt teremtett élmények foglalata lesz. Szép fejezet az értelmes és gazdag emberi élet naplójában...
Hanem addig is, míg az év végén számot adhatunk magunknak arról, miként teljesedtek reményeink, lapozzunk bele a most kezdődő év műsornaplójába. Vissza