Szentes és a repülés

Előszó

Rendhagyó kötetet ajánlok a Kedves Olvasó figyelmébe. Nem hiszem, hogy van a földön olyan ember, aki ne álmodott volna arról, hogy egyszer elszakadjon a talajtól és a madarakhoz hasonlóan hasítsa a kék eget. Évezredes álma volt az emberiségnek, amíg a XX. század elején, - hosszas kísérletezés után, - az első ember a levegőbe emelkedhetett. Akit egyszer elkapott a repülés élménye, a későbbiekben soha nem tudott tőle szabadulni és bárhová vetette az élet, már nem úgy nézte az eget, mint azelőtt. Leírhatatlan az az élmény, amikor a szelek szárnyán a nagy kékségbe emelkedik és süllyed, s terepasztalként suhannak el alatta a házak, a fák és a kék szalaggá szelídült folyók. A repülés nemcsak csodálatos élmények sorozata, hanem története során tragédiákat is magával hordozó folyamat volt. De mindig és minden pillanatban „Azok a csodálatos férfiak" meggyászolták társaikat, egy tiszteletkörrel elrepültek a tragédia helyszíne fölött s utána az ő emléküket is megőrizve folytatták útjukat. Ez a könyv elsősorban a szentesi repülőknek állít emléket. Azok, akik a repülés hajnalától kezdve napjainkig a városban aktív repülőként vagy pártolóként éltek-haltak e szenvedélyért. Egy fehér foltot tüntet el a város százados történetének krónikájában, s precíz alapossággal, szigorúan a tényekhez igyekszik igazodni. Úgy gondolom, hogy aki valaha is belekóstolt a repülésbe, az nem tudja letenni ezt a kötetet, aki pedig még nem szerelmese a földtől való elszakadásnak, késztetést fog érezni arra, hogy a székéből felálljon, kiballagjon a repülőtérre és kipróbálja ezt a semmihez sem hasonlítható létformát. Köszönet Pusztai Jánosnak, aki összegyűjtötte a szentesi repülés minden föllelhető dokumentumát és köszönet az adatközlőknek, akik a szerző rendelkezésére bocsájtották dokumentumaikat és elmesélték történeteiket. Valamennyi olvasónak élménydús olvasást kívánok. Vissza