Szentendre

Előszó

Részlet:

Tizenöt év az alapítás óta
A Szentendrei Szerb Művésztelepet magyarországi szerb társadalmi szervezetek és a belgrádi "Pero" Galéria alapította 1993-ban. Azóta minden évben 10-15 művész jön el Szerbiából, Magyarországról és a magyarországi szerb közösségből, hogy két hetet töltsenek együtt munkával a Szentendrei Szerb Klub által nyújtott nyugodt körülmények között, s hogy az azt követő záró kiállításon mutassák be alkotó munkájuk eredményeit. Eddig 121 művész vett részt a kolónián: 84-en Szerbiából, 25-en Magyarországról, 7-en a magyarországi szerb közösségi képviseletében és 5-en más országokból (Szlovénia, Olaszország, Németország, Irán). A kezdeményezők (e sorok aláírói és MIlan Simurdic akkori jugoszláv diplomata) elsődleges célja az volt, hogy elősegítsék a szerb és a magyar művészek kapcsolatteremtését és a két kultúra kölcsönhatásait. Ezért is a művésztelep szinteréül Szentendrét választották, mint azt a szimbolikus helyet, ahol a szerb és a magyar kultúra több mint három évszázada megtermékenyítően találkozik egymással, a természettel együtt létrehozva a barokk szerb kisváros festői környezetét, mely a 20-21. századi magyar képzőművészet központjává vált. A XV. Nyári Szerb Művésztelep fő szervezői - a Zuglói Szerb Önkormányzat és a "Pero" Galéri - a jubileumra való tekintettel, idén a szokásos zárókiállítás mellett felállították a művésztelep 15 éves visszatekintő tárlatát is azokból az alkotásokból, melyeket a résztvevő művészek hagyományoztak a magyarországi szerb közösségnek. A több mint 70 műből álló kiállítás méltó elhelyezést kapott a szentendrei Művészet Malom látványos és nagy szakmai elismerésnek örvendő terében. A szervezők - keresve a művésztelep további kihívásait és perspektíváit - arra törekednek, hogy elősegítsék, hogy Szentendre Európa egyik fontos nemzetközi művészeti központja legyen, ezáltal is támogatva a városhoz kapcsolódó közösségek európai integrációját. Az egyik legnevesebb 20. századi szerb költő, Vasko Popa Szentendréről szóló versét az itteni szerbek kihalásának metaforikus képével zárta: Megszagoltad a nőszirom virágát/Bezárkóztál az égi szirmaid közé/És elhallgattál. Mégis, Szentendre nemcsak, hogy ma is él, hanem e művésztelep révén is mindig új és új életet teremt. Vissza