Functionalis anatomia 3.

Előszó

Az állatvilág szinte minden lényének jellemző tulajdonsága, hogy a külvilágban uralkodó viszonyokról információkat képes felvenni, ezeket specifikus szöveteiben fel tudja dolgozni, különböző jellegű információkat egymással kapcsolatba hozni, és megfelelő, az állat létfenntartása szempontjából biológiailag célszerű intézkedéseket (pl. testrész visszahúzása a veszélyeztetett területről; menekülés; támadás; táplálék felkeresése, megragadása stb.) kidolgozni képes. E biológiai feladatra specifikusan differenciált szövet- és szervrendszer szolgál: az idegrendszer és az érzékszervek. Az érzékszervek csupán a külvilágban lezajló fizikai vagy kémiai változásokról információkat felvevő receptorok (l. az idegszöveteknél ;2.5 4.1) nagyobb koncentráció. A receptorok fizikai lényegük szerint ún. transducerek, azaz olyan berendezések, amelyek valamilyen fizikai vagy kémiai változást (inger) phsiologiai folyamattá, ingerületté képesek átalakítani. Általános elv, hogy az inger fizikai energiatartalma között nincs általános érvényű összefüggés. Vannak receptorok (pl. a szem ideghártyájában), amelyek alkalmas körülmények közt egyetlen energiakvantum (photon) behatásra több nagyságreddel nagyobb energiát képviselő phsiologiai ingerületi folyamatot (ingerületi hullám) képesek kelteni. Fordítva, sok receptort (pl. mechanoreceptorokat) csupán jelentékeny mechanikai hatások hoznak ingerületbe, melyekhez képest az erről információt hordozó idegi ingerületi hullám energiatartalma jelentéktelen. Vissza