Szent Péter apostolfejedelem és vértanu

Fülszöveg

Katholikus Anyaszentegyházunk a szentek tiszteletéről azt tanítja, hogy az jó és üdvös. Ha jó és üdvös, akkor ne mulasszuk el gyakorlását. Legalább védőszentjeinket, akiknek nevét a keresztség vagy a bérmálás szentségében felvettük, részesítsük buzgó tiszteletben.
A szenteket legfőképpen akkor tiszteljük, ha példájukat követjük, cselekedeteiket, ahogyan a magunk körülményei között tudjuk, utánozzuk. De ezt csak akkor tehetjük meg, ha szentjeink élettörténetét ismerjük. Ezért minden katholikus családban a család védőszentjeinek élettörténete meglegyen.
Ne sajnáljuk azt a kis áldozatot, amibe az kerül, sőt ha tehetjük, a többiét is szerezzük meg! Egyrészt igen tanulságos és üdvösséges olvasmányul szolgáinak, másrészt megismerjük Anyaszentegyházunk nagyjait, ami fölébreszti, megerősíti és fokozza bennünk a katholikus önérzetet! Erre pedig napjainkban nagy szükség van.
A szenteket továbbá úgy tiszteljük, hogy pártfogásukat, közbenjárásukat szükségeinkben kérjük. Abban a szent hitben vagyunk ugyanis, hogy azok, akiket Isten már földi életükben is különös kegyelmekkel halmozott el, haláluk után pedig megdicsőített, biztosabb meghallgatásra találnak, mint mi, gyarló, sokszor csetlő-botló bűnösök.
Minden nép, minden ország tiszteli nagy embereit; az iskolákban taníttatja életük történetét, hogy az élő nemzedék azok példáján induljon a földi életnek: nekünk is ismernünk kell szentjeink életét, akik a nagyok közt legnagyobbak, hogy példájukon induljunk az örök élet, az örök boldogság felé.
A szentek élete virágos kert, - szebbnél szebb virágokkal, amelyet ha végignézünk, elcsodálkozva kiáltunk fel: Nem tudom én, melyik volt szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb, - csak áldom az Istenemet, hogy én is katholikus vagyok! Vissza