Előszó
Részlet a könyvből
Liguori Alfonz (1696-1787)
Szent Alfonz kilencvenegy éves korában halt meg, de tengernyi könyv és levél megírása után, egészségi okokból, már nyolcvanhárom éves korában...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből
Liguori Alfonz (1696-1787)
Szent Alfonz kilencvenegy éves korában halt meg, de tengernyi könyv és levél megírása után, egészségi okokból, már nyolcvanhárom éves korában eltiltották az írástól, mert noha a legkönnyebben fogalmazott, sose javított, sőt még csak nem is javítgatott, hullt belőle gondolat és érzés, hol egyszerű, hol barokk modorban, akár a szakadatlan eső, de páratlan stíluskészsége mögött óriási szenvedélyek, bánatok, örömök dúltak Isten sorsát, az emberek lelkét és megfejthetetlen testét, a történelem célját vagy el nem fogadható céltalanságát illetően. Skolasztika, freudi felfedezések, maxi megfigyelések, egzisztencialista desperációk testét, lelkét szinte tönretépték, mint a végzet szárnyas döge Prométheusz máját, tele volt lábreszkettető türelmetlenséggel és agyszédítő félelemmel, hogy elkésik önélete, Isten-portréja, történelemesése, természet- és lélekkutatása Summa Summarumjának megírásával. És mikor ezek a kedves témái, kérdések vagy válaszok ingatag arányában végső érettséget értek el benne, épp akkor tiltották el az írástól.
Ez jóakaratúan higiénikus letiltás több oldalról érkezett hozzá: egy alkalommal galambokat etetett egy konzervdobozból cellája párkányán, de a galamb mégsem akart enni, vállára szállt, Alfonz bűnös szerénytelenséggel még azt hitte, hogy a Szentlélek-Múzsa jött in persona őt megihletni - a Szentlélek körül nem is lett volna semmi baj, csak nem ihletni jött, hanem csőrével elkapni Alfonz tollát, és a kolostorkert lombjai közt, mint valami venusi ezüstnyilat tán a katolikus parnasszus táncoló leányainak játékul vinni. Más alkalommal fél bíboros kollégium jelent meg nála, csupa lila cardinale, jégszürke stúdiójában (már elhervadt, de tovább szeretett tulipánok, csokrok szorongtak így a konyhafolyosó jégszekrényében), hogy eltiltsák az írástól, de ezek inkább skarlát Tartuffe-ök voltak: nem Alfonz egészsége érdekelte őket, hanem Alfonz egyes politikailag veszélyes tételei - persze maskarás doktorokat is hoztak, akik elmondták hosszú korszakok összesített hülyeségeit - Alfonzot amúgy is kiközösítésre javasolták ( a terápiai jövőbelátásnak sincs, lám, hatása), mivel a teljes test és legmélyebb lélek legfantasztikusabb tényeivel foglalkozott, márpedig test és lélek (szerintük) kifejezhetetlenül távol áll a medicina bölcseletileg körülhatárolt körétől.
Vissza