Szent Margitok Öröksége

Előszó

Szokták mondani: múlt nélkül nincsen jelen, és jelen nélkül nincsen jövő, a jelen és a jövő szilárdságát a saját múlt adhatja, hasonlóan egy házhoz, mely csak akkor lesz hajléka nemzedékeknek, ha falai nem ingoványra épültek. A múlt az, melynek tanulmányozása útmutatást ad nekünk - élőknek - abban, hogyan igazodjunk el napjaink kihívásai közepette, és a múlt szolgál iránytűként jövőnk alakításában. Mert a múlt az, ami megtörtént, melyből kockázatok nélkül levonhatók a tanulságok: mit és hogyan nem szabad, illetve mit és hogyan érdemes csinálni. A történetekben (a történelemben) pedig kell tudnunk fedezni a titkot: minek az eredménye, hogy több mint ezer év után is - sokszor ellenséges érzelmek közepette - ez a kis nép létezik, és sok esetben képes tetteivel, eredményeivel Európa és a világ elismerését kivívni.
Ugyanakkor emlék- és élményvilágával mást jelent a közelmúlt annak, akinek fiatalsága az elmúlt évszázad első felére esett, és mást a mai tizen- vagy huszonéveseknek. Előbbieknek az emlékek megszépítő távolában a pásztor- és passiójátékok rémlenek fel, a citera hangja, a bálok forgataga, a kedves arca a petróleumlámpa sejtelmes fényében, s nem annyira a megerőltető és hosszú munkaidő, a sár, a szegénység. A mai fiatalokat még kevésbé a múltjuk foglalkoztatja, nekik a jelen a fontos és a kérdésekkel teli jövő. Ami azonban kortól és nemtől függetlenül a szülői kötődéshez hasonló érzésekkel tölti el az embert, az a patria, a szülőföld. Vissza