Szent-László király emlékezete

Előszó

Száztíz éve - 1892-ben - jelent meg Szent László királyunk szentté avatása 700. évfordulója alkalmából neves történészünk, Bunyitay Vince tollából és szerkesztésében a SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY EMLÉKEZETE című album. Kilencszáztíz éves történelmi múltra visszatekintő egyházmegyénk erkölcsi kötelességének érzi, hogy a majd félévszázadot ateista-kommunista rendszerben nevelődött középkorú és ifjú nemzedék előtt ezen mű kiadásával megcsillogtassa dicső történelmének tanulságát; a helyek és korok dicső vagy dicstelen múltját mindig a bennük élő és munkálkodó emberek jellemszilárdsága vagy szürke kozmopolita közönye határozta meg főképpen.
Szent László személyiségében virágzott ki jellemző típussá a magyar kereszténység. Benne forrt össze a keresztény szentség a nemzeti szellemmel. Szent István népe apostola volt, az ő idejében a kereszténység idegen földbe ültetett fa volt, melyet István könnyeivel öntözött. Meg is fogant. De meggyökeresedni Szent László korában tudott. Szent László a magyar életet, a magyar eszményt tette kereszténnyé. Prohászka Ottokár püspök mondja róla: „Szent László nem tanít, ő nem apostol, de küzd, harcol, s győz a kereszténységért. Az ősi dicsőség pogány egén ott ragyogtak a hősök; a magyar kard, a bátor szív, amelytől egy világ reszketett, nem szűnt meg lelkesíteni a népet, s eddig ez mind hiányzott a kereszténységben. Az emberek meg voltak ugyan keresztelve, de a nép még nem, MERT A NEMZET AKKOR VÁLIK KERESZTÉNNYÉ, AMIKOR ESZMÉNYEIT KERESZTELIK MEG". Vissza