Előszó
Magyarok nemzete Tehozzád kiált,
Érti ki gyakorta dicsően vivál;
Régi szép országod széjjelmarcangolva.
Felhallik-e hozzád jajteli sikollya:
Jöjj el, ó segíts meg, Szent László király!...
Tovább
Előszó
Magyarok nemzete Tehozzád kiált,
Érti ki gyakorta dicsően vivál;
Régi szép országod széjjelmarcangolva.
Felhallik-e hozzád jajteli sikollya:
Jöjj el, ó segíts meg, Szent László király!
Keletről ránk rohant rabszedő pogány
Bárdod alatt hulla Cserhalom fokán;
Égi fény tüzében látják koronádat;
Pusztúl mind előtted, ki ellened támad.
Bátor hitre gyullad néped e csodán.
Mennyi agyarkodás, kapzsi nagy hívság,
Mennyi pártütés, hogy nemzeted irtsák!
De te, mind fölött ki fejjel kimagaslott,
Trónusodhoz sorra hódolásra hajtod;
Neved a Királyok-könyvébe írják.
Ó mért nem maradtál e földön itt még?
Vajh látná képedet tennéped mindég!
Latrok országútján vakon iramodva,
Ha te vagy vezére, nem követte volna,
Kárhozatba kik e nemzetet vitték.
Vissza