Szent János írása szerint való evangélium

Fülszöveg

Ez a János-evangéliumnak nevezett irat oly különös beszéd, amilyet ember nem hallott soha azelőtt, s még ma, kétezer év után sem igen tudható, képesek vagyunk-e megérteni. Pedig tán épp most jött volna el az ideje annak, hogy meghalljuk és megértsük - éppen ebben a nyomorúságos állapotunkban. Akárcsak némely régi kínai könyvek, tágas, akár az Ég, és kimeríthetetlen; miközben, másfelől, ez a könyv maga Jézus - éppen ezért nem értjük -, az az ember, akiben testté vált a Logosz, az Ige, a Szó-Beszéd, aki életét adta az ő barátaiért, s aki, épp ezért, mérhetetlenül feszült viszonyba került a maga korával, a mérvadó körökkel, szinte egész környezetével. Miért érezzük olyannak e Beszédet, mint amelynek meghallásához nekünk is másféleképpen kellene hallanunk, mint ahogy egyáltalában hallani szoktunk? (Nem úgy kellene hallgatnunk, mint, mondjuk, a rádió híreit, tárgyi távolságokat véve fel egyes témáitól, inkább mint ahogy kint a szabadban, a réten a természet hangjai szűrődnek a fülünkbe, miközben már elszenderednénk, mindentől eloldozódóban, patak zúgása, madárfütty; s aztán egyszer csak megdördül az Ég.) János beszél, vagyis hát Jézus szól, vagyis a szél, úgy, mint azt a Nikodémusszal való beszélgetésében ("ki méne Jézushoz éjjel") ő maga jellemezte: "Az szél az hová akar fúni, fú, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnét jő és hová mégyen, Így vagyon minden, az ki szent lélektől születtetik." Vagyis a széltől, hiszen a szövegben a szél is, a lélek is pneuma, csak éppen első előfordulásban szélnek, a másodikban léleknek (szent léleknek) szokták fordítani, természetesen helyesen, de azért az csak ugyanaz a szél, amely a szent szövegben susog, zúg, zeng és néha tombol is. Amiért is a Jn 4,24-et is, félig tréfásan, félig költőien, de talán egészen komolyan úgy lehetne érteni: "Az Isten szél, és akik őt imádják, szükség, hogy a szélben és a valóságban imádják" (amiként az 1,17-ben Károli Gáspár maga is "valóság"-nak fordítja a máshol "igazság"-nak fordított szót.) S akkor, egyszerre csak, meghalljuk talán a távolabbi Egek szavát is. Vissza