Szent István törvényének önállósága

Előszó

Szent István évében Szent István törvényével foglalkozó tanulmánynak igazolnia kell létjogosultságát. Mikor az évfordulók esetlegessége újra a nemzet köztudatába idézi egy nagy ember életművét, hivatott és kevésbbé hivatott írástudók nagy serege járul hozzá az ünnepléshez. A nemzeti hősnek a történeti és történetíráson kívül magasztalás nem mindig válik nagyobb dicsőségére. Szent István sem kerülhette el ezt a csak nagyoknak kijáró nyilvánosságot; alakja ma tisztábban áll előttünk, mint a közelmultban, de rövidéletű gondolatok ezerévesre dagasztott tömjénfelhői is gomolyognak körülötte. Melyik irányzat, milyen törekvés nem találta meg az Intelmekben, a Decretumban történelmi igazolását? Hic liber est, in quo quaerit sua dogmata quisque... mintha csak a nagy király szellemi hagyatékáról hangzott volt el. Korban tőlünk annyira távoleső, szellemben néha igen közeljáró alkotások belső rúgóinak keresésekor tehát csak igen óvatosan és nagy felelősségérzéssel haladhatunk.
De az alkalomtól függetlenül is, a magyar jogtörténet első írott emléke, ez a rejtélyes törvénykönyv már évszázadok óta beható vizsgálat tárgya. Péterfy 1742-ben felismerte a 847. évi mainzi zsinat egyik kánonjának és a Decretum első cikkének rokonságát, s azóta alapos tanulmányok egész sora boncolta a szöveget, rendszerezte tartalmát és főleg kutatta forrásait. Vissza