Szent István Ház, Róma

Előszó

Immár csaknem huszonnégy éve, hogy lerakták a Szent István Ház alapkövét. Az építkezés befejezése óta pedig mintegy huszonhárom éve áll Házunk a világ különböző részeiből érkező vendégek: zarándokok, turisták rendelkezésére. Tízezrek szálltak meg itt az elmúlt évtizedek alatt Legnagyobb részük otthonról vagy más országból idesereglő magyar volt. Főleg a hazaiak számára az első kellemes meglepetés a szíves magyar szó, amellyel fogadják őket Sokat jelent ez az idegenben magát elveszettnek érző honfitársnak. A másik meglepetést, legalábbis mostanáig, az őket rendi ruhában fogadó nővérek okozták. Mivel 1950 óta a magyar tájból eltűntek a szerzetesnők, a Szent István Ház apácáival történő találkozás a legtöbb otthoni vendég, különösen a fiatalabbak számára egy új valóságra, az elfelejtett vagy ismeretlen világra való ráébredést jelentette. E találkozást mélyítette el sokakban a Ház imára késztető, áhítatot sugárzó, művészi kápolnája. Egy fedél alatt élni a kápolnával, a tabernákulum Urával a legtöbb vendég számára valami egészen új tény, amelynek hatása, ha nehezen is mérhető, de remélhető. Mindennek az értékét csak az tudja igazán felmérni és megbecsülni, aki mint vendég megismerte ennek a Háznak szellemét és élvezte a kapott szeretetteljes fogadtatást. Zarándokház - elsősorban ez akar lenni a Szent István Ház, első királyunk alkotásának kései utóda. Vissza