Szent Ilona

Fülszöveg

A Napoleon-irodalom tömkelegéből illatos, üde virágként emelkedik ki a nagy osztrák író romantikus regénye. A száműzött császár és a szent-ilonai kislány a hősei ennek a bájos történetnek. Amikor a játékos kislányból nagylány lesz, veszi észre, hogy fülig szerelmes a világverő hősbe, akit mindenáron meg akar szöktetni, hogy oldalán, fehér lovon vágtasson előre a csaták tüzében, újabb diadalokra. De késő már... a császár fiára gondol, mindig csak a kis szőke római királyra, akinek biztosítani akarja a francia trónt. Szerelem, világpolitika, cselszövények, a szentilonai élet intrikái, az angol felügyelet indokolatlan tyúkszemlépései, Napoleon kíséretének sokszor komikus allűrjei, színes, eleven, mindvégig érdekes filmként peregnek le az olvasó előtt.
Sehol sem domborodik ki ennyire plasztikusan a világtörténelem egyik legnagyobb héroszának valódi jelleme, mint a szentilonai miniatűr udvartartás tükörképében. Egy regényben, vagy történeti írásban sem lép elénk ennyire élően az igazi, a húsból-vérből való, emberien intim-Napoleon! Ahogy a könnyed regénystílusban tartott történet előregördül, percről-percre fokozódik az olvasó izgalma, a remekül kieszelt szökés előtti pillanatig: a kislány elárulja, hogy a szökésre minden elő van készítve, egy szerelmes leányszív legyőzött minden emberi akadályt! De a császár, nem, az apa, nemet mond: "A fiamért élek csak, az én dinasztiám már nem énbennem, hanem őbenne folytatódik." Grandiózus, filmrekívánkozó jelenet ez! Vissza