Szent Ildefonso bálja

Előszó

Részlet a műből:

"Azon a borus, hives januáriusi napon nyugtalansággal vegyest boldogan; ijedezőn vagy repeső szívvel öltözte magát minden főrangu szüze Toledo városának. A jeles szent, kinek neveünnepére annyi fiatal szivek néztek várakozón; hajdani időben volt érseke az ősi császári városnak; amikor a lelkek még nem élhettek olyan boldog biztonságban afelől, hogy mit kelljen hinniök; mint később, jeles korszakában a szent inkvizíció szorgos őrködésének. Ő volt az első, ki irott könyvbe foglalta az Egek Királynéjának szeplőtelen tisztaságát. És évszázadokon át szokás maradt Toledóban, hogy a város kardinális érseke bált adjon e napon éjfélig az Alcazár legnagyobb disztermében; hivatalos lévén erre minden tisztes és előkelő nemesi hajadon, de ez egyszer esztendőnkint anyai, öregasszonyi, mindennemű illendő otthoni kiséret nélkül. Sőt minden leányzóért maga ment el az este beköszöntével leghívebb lovagja, ki szivének szándékával szerette; ékes kocsijába ültette a hajadont, ki bátorsággal bizhatta magát akármely toledói nemes kezére e napon. Mert az estélyen, ugy mondták, bálanyaként maga a Megváltó szüzanyja van láthatatlanul jelen; ő vigyáz a finom udvarlások nemes és tisztes kellemére; a vérek felgerjedésére táncos mozdulatok lejtése közepett; és soha, senki nem emlékezik rá, sem föl nem jegyeztetett, hogy valaha is valami botránkozó eset történt volna Ildefonso napjának éjjelén. Sőt inkább azt a lovagot, ki valamely leányt kocsiján vitt az Alcazárba ilyenkor is ott véle mulatta el az éjjelt, már majd szinte törvényes mátkának vette a társasági illem. »A szüzanyától kérte meg a leányt!« szokták mondani az ilyenről..." Vissza