Szent Harpagon

Előszó

Részlet a könyvből:
Az antikapitalista pénz - 1930, augusztus 24.
A kapitalizmus válságáról beszélnek, amelynek tünetei volnának a bukások, fizetésképtelenségek, értékesítő lehetetlenségek és a munkanélküliség. Ha ennek a beszédnek magva van, akkor ne is nézzünk másfelé, figyeljük csak Moszkvát. Mert ez ítélte halálra a kapitalizmust és ha ítélete végrehajtódik, ő marad meg győztesnek is, jogos örökösül.
Csakhogy nincs magva. Ami most a világot rázza, nem a kapitalizmus, hanem az ellenkezője. Sztrájk a kapitalizmus ellen, elárulása, kizsákmányolása a kapitalizmusnak. Az arany hűtlenül elszakadt tőle: nem akar többé tőke lenni, hanem felcsapott árunak, amely, mint adás-vételi cikk drágul, vagy bérbeadódik és mint ilyen a gazdasági élettel szemben érdemetlenül megfiadzik.
Állandóan kísért a jelenség: az egyik oldalon a felhalmozott javak, a másik oldalon a felhalmozott nélkülözés. Ha ezeket összeeresztenék, jólét és boldogság volna a világon. De nem ereszti össze a pénz. Egyrészt nem óhajt forgalmi eszköz lenni, másrészt nem akar formát cserélni. Nem hajlandó gyarapodását munkahozzátétellel elérni, hanem magában szaporodni pénz minőségében. Az első eset olyan, mintha kész színházi előadást nem tartanának meg a kapun dörömbölő teli ház közönséggel, mert nincsenek jegyek kinyomtatva. A másik olyan, mint aki meztelenül jár egy vég posztóval a hóna alatt, mert kár felszabdalni és ezért még fizetni is. Vissza