Szent Biblia

Előszó

Mózes első könyve
A TEREMTÉSRŐL
7 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és sötétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3 És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság.
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a sötétségtől.
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a sötétséget nevezé éjszakának; és lón este, és lőn reggel, első nap.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől.
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
s És nevezé Isten a mennyezetet égnek; és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
'0 És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
» Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen neki magva e földön. És úgy lőn.
12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13 És lőn este, és lőn reggel, harmadik nap.
14 És monda Isten: Legyenek világító
testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek; És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
'6 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
'7 És helyezteté Isten azokat az ég meny-nyezetére, hogy világítsanak a földre; És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látá Isten, hogy jó. És lőn este, és lőn reggel, negyedik nap.
20 És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég meny-nyezetének színén.
v És teremté Isten a nagy víziállatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.
23 És lőn este, és lőn reggel, ötödik nap.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint. És úgy lőn.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint, és a földön csúszó-mászó min- Vissza