Szent Antal tüze

Fülszöveg

Ebben a régi városban nyilván számos régiségbolt van, s én egyszerűen megálltam az első utamba akadó előtt. Hogy a kirakatban fölhalmozott régi kacatok, üvegholmi, római rézpénzek, fafaragványok és porcelánfigurácskák közül épp az a bizonyos márvány dombormű vonta magára a figyelmemet, abban sincs semmi meglepő vagy csodálatos; már pusztán a mérete révén is fel kellett tűnnie. A faragvány nyilvánvalóan egy középkori műalkotás másolata volt, és egy férfifejet ábrázolt; egy merész, már-már vad vonásokat tükröző, mégis fenséges benyomást keltő arcot. A száj sarka az átszellemültség-nek arra a merev mosolyára húzódott, amellyel a gótikus portrékon általában találkozunk. Rögtön tudtam, hogy nem először látom ezt a természetellenesen hosszúkás, szenvedélyek barázdálta arcot, hatalmas, ám szépen formált homlokával. Valahol találkoztam már vele, talán egy könyvben vagy egy régi gemmán, de sehogyan sem tudtam visszaemlékezni, hogy kinek az arca, s minél tovább törtem rajta a fejem hiába,... Tovább

Fülszöveg

Ebben a régi városban nyilván számos régiségbolt van, s én egyszerűen megálltam az első utamba akadó előtt. Hogy a kirakatban fölhalmozott régi kacatok, üvegholmi, római rézpénzek, fafaragványok és porcelánfigurácskák közül épp az a bizonyos márvány dombormű vonta magára a figyelmemet, abban sincs semmi meglepő vagy csodálatos; már pusztán a mérete révén is fel kellett tűnnie. A faragvány nyilvánvalóan egy középkori műalkotás másolata volt, és egy férfifejet ábrázolt; egy merész, már-már vad vonásokat tükröző, mégis fenséges benyomást keltő arcot. A száj sarka az átszellemültség-nek arra a merev mosolyára húzódott, amellyel a gótikus portrékon általában találkozunk. Rögtön tudtam, hogy nem először látom ezt a természetellenesen hosszúkás, szenvedélyek barázdálta arcot, hatalmas, ám szépen formált homlokával. Valahol találkoztam már vele, talán egy könyvben vagy egy régi gemmán, de sehogyan sem tudtam visszaemlékezni, hogy kinek az arca, s minél tovább törtem rajta a fejem hiába, annál feszültebb és nyugtalanabb lettem. Tudtam, hogy nem fogok tudni szabadulni ezektől az erőteljes és ellenállhatatlan kisugárzású vonásoktól, hogy álmaimba is el fognak kísérni. Hirtelen gyermeki félelem fogott el ettől a látványtól; hogy ne kelljen tovább néznem, elfordultam.
Valóban kómában töltött-e öt hetet a közlekedési balesetet szenvedett Amberg doktor, vagy a Morwedében körorvosként átélt bizarr kalandjai végződtek olyan inzultusban, amely kórházba juttatta? Ártalmatlan segédápoló-e csupán az ágya körül sertepertélő férfi, vagy a forradalom nyomán Németországba emigrált orosz herceg, aki von Malchin báró birtokán talált menedékre, majd a báró életére törő csőcselék egyik legfőbb fölbujtója lett? Csak a vágy elérhetetlen tárgya Amberg számára a Berlinben megismert szép, görög vegyésznő, vagy egy éjszakára valóban a kedvese lett a báró birtokán? Mi köze lehet mindennek egy osnabrücki régiségbolt kirakatában megpillantott titokzatos márvány domborműhöz? És létezett-e egyáltalán a haladás ellenfeléül fölesküdött von Malchin báró, aki az anyarozs pszichedelikus hatású alkaloidája segítségével (amely az LSD-nek is alapanyaga) akarná újra fölszítani a korunkból kiveszett vallásos elragadtatottságot, s ekképp föltámasztani a Szent Német-római Birodalmat? Leo Perutz osztrák író első ízben 1933-ban megjelent regénye választ tartogat ezekre a kérdésekre. És, korántsem utolsósorban, megmutatja, miként és milyen vihart arat egy megszállott, aki a haladás helyett a történelem kerekének visszaforgatásán munkálkodik. A könyv olvasható példázatként is a tömegmanipuláció veszélyes és önveszélyes, magát a manipulátort is felemésztő voltáról. A regény azonban nem csak emiatt megdöbbentően modern: fikció és valóság (sőt alternatív valóságok) viszonyát és az elbeszélői hitelesség kérdéseit feszegetve mintha egyenesen a mai olvasóhoz szólna.



LEOPERUTZ (1882-1957) osztrák író Prágában született, majd Bécsben élt, ahonnan az anschluss után Palesztinába emigrált. Az ötvenes évek elejétől gyakran visszatért Ausztriába, itt is érte a halál 1957 augusztusában, A matematikus végzettségű Perutz 1923-ig, első átütő sikerű regényének megjelenéséig biztosítási statisztikusként dolgozott. 1915-ben jelentette meg első regényét, amelyet a következő évtizedekben - novellák és színdarabok mellett - tucatnyi további követett, írásairól, melyek sokszor a történelmi múltból merítik témájukat, miközben pszichológiai thrillerként olvashatók is, és meghatározó elemük a fantasztikum, olyan kortárs írók szóltak elismeréssel, mint Róbert Musil, Jorge Luis Borges, Italo Calvino vagy Graham Greene. Vissza