Szent Antal disznaja

Fülszöveg

Poétikai elöljáró

Naplók naplója? Hogyhogy? Nem fából vaskarika ez? Talán nem egészen.
Egykori naplóimat számítógépbe másolgatva, nemcsak a stílusukat igazítottam meg itt-ott, hanem volt-életem eseményeit is újraírtam kicsit. Reflektáltam hajdani feljegyzéseimre, töredékes szövegeimre. Néhány helyen „ történetesítettem" őket, hogy úgy mondjam.
De azért az adataim mindig hitelesek, egykorú feljegyzéseimből valók. Ha például a hiteles naplóim szerint disznaja Páduai Szent Antalnak volt, akkor a történet-konstrukcióimban sem tulajdonítok sertést Remete Szent Antalnak. (A már kész Szent Antal megkísértést Flaubert állítólag egyenesen átírta emiatt a tévedése miatt.) S ez azt jelenti, hogy a jegyzeteimben a dátumok, nevek, alakok, események és helyzetek valóságos dátumokkal, nevekkel, alakokkal, eseményekkel és helyzetekkel való egyezése nem a véletlen műve. Minden más bennük viszont lehet későbbi konstrukció.
A napló narratívájába fogva próbáltam újraélni és -írni az immár... Tovább

Fülszöveg

Poétikai elöljáró

Naplók naplója? Hogyhogy? Nem fából vaskarika ez? Talán nem egészen.
Egykori naplóimat számítógépbe másolgatva, nemcsak a stílusukat igazítottam meg itt-ott, hanem volt-életem eseményeit is újraírtam kicsit. Reflektáltam hajdani feljegyzéseimre, töredékes szövegeimre. Néhány helyen „ történetesítettem" őket, hogy úgy mondjam.
De azért az adataim mindig hitelesek, egykorú feljegyzéseimből valók. Ha például a hiteles naplóim szerint disznaja Páduai Szent Antalnak volt, akkor a történet-konstrukcióimban sem tulajdonítok sertést Remete Szent Antalnak. (A már kész Szent Antal megkísértést Flaubert állítólag egyenesen átírta emiatt a tévedése miatt.) S ez azt jelenti, hogy a jegyzeteimben a dátumok, nevek, alakok, események és helyzetek valóságos dátumokkal, nevekkel, alakokkal, eseményekkel és helyzetekkel való egyezése nem a véletlen műve. Minden más bennük viszont lehet későbbi konstrukció.
A napló narratívájába fogva próbáltam újraélni és -írni az immár viszonylag hosszúra nyúlt életemnek az egyik, talán legintenzívebb szakaszát, azt az (1992 és 1997 közötti) hat évet, amikor a szerencsés véletlen folytán az irodalmat (mondhatnám szerénytelenül: az életemet) egyszerre olvastam, írtam, éltem, értelmeztem, szerkesztettem s tanítottam, egyszerre lehettem költő, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi oktató és állampolgár, testi nyavalyákkal küszködő, de igazi személyiségét a gondolkodás és megértés örömében kikísérletezni igyekvő boldogtalan-boldog ember.
T.Á.
1 Vissza