kiadvánnyal nyújtjuk Magyarország legnagyobb antikvár könyv-kínálatát
Kiadó: | "Élet" |
---|---|
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: | Fűzött keménykötés |
Oldalszám: | 694 oldal |
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar |
Méret: | 14 cm x 10 cm |
ISBN: | |
I. kötet | |
Első könyv | |
Isten maga bíztat minket maga dícséreteire, de ehhez hit kell, meg igyekezet | 5 |
Benned az Isten, akár akarod, akár nem | 6 |
Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja | 7 |
Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról | 8 |
Töredelmes bűnvallással Istent hivogatja | 10 |
Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát | 11 |
Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat | 16 |
Elmondja, hogyan tanult meg beszélni | 18 |
Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek | 20 |
Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban | 22 |
Súlyos betegségében meg akart keresztelkedni | 24 |
Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat | 26 |
Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit | 27 |
Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették | 30 |
Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított | 31 |
Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra | 32 |
Egyik iskolai dolgozatának sikere | 35 |
Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel | 36 |
Maga is ilyen volt. Elszámlálja serdülő kora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel | 38 |
Magasztalja Istent a gyermekségében vett jókért | 40 |
Második könyv | |
Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani | 46 |
Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe | 47 |
Anyja aggodalommal nézte feslettségét, intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet | 50 |
Elmentek gyümölcsöt lopni | 54 |
Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje | 56 |
Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt | 58 |
Minden tisztaságunk Isetn adománya | 62 |
Tetszett neki az a lopás, mert többed magával cselekedte | 63 |
Egyedül nem követte volna el, maga példáján látja tehát, mennyit árthatnak a gonosz társak | 64 |
Vágyakozik Isten tiszta világossága után | 65 |
Harmadik könyv | |
Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik | 71 |
Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét | 72 |
Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek. Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai | 76 |
Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján | 78 |
A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja | 80 |
Megismerkedik a manicheusokkal | 81 |
Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódítottak, de a maga oktalansága is igen akadályozta | 85 |
Minden erkölcs alapja Isten törvénye. Ami ezzel ellenkezik, az bűn | 89 |
Nem minden bűn egyforma, figyelembe kell venni a szándékot is | 93 |
Egynémely manicheus ostobaságról | 94 |
Édesanyja vígasztaló álomlátása | 95 |
"Lehetetlen", hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!" | 98 |
Negyedik könyv | |
Áttekinti a mos következő évek soksok tévelygését | 105 |
Tanulmányait befejezte s maga is tanítani ked. Bevallja bűnös viszonyát | 106 |
A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani | 108 |
Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma | 112 |
Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben | 115 |
Gyásza miatt szinte az életet is megúnja | 116 |
Otthagyja szülővárosát | 118 |
Karthagói barátai megvigasztalják | 120 |
Az igazi barátságnak Isten az alapja | 121 |
Mulandó a világ, nincs benne pihenésünk | 122 |
Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz | 124 |
Ösvény az élet s boldogtalan az ember,ha nem Isten hírével jár rajta | 125 |
Könyvet ír a szépségről | 128 |
Elmélkedés a közvéleményről | 129 |
Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni | 132 |
Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi, mi jóra használta? | 136 |
Ötödik könyv | |
Az egész teremtés Istent dícséri | 145 |
Isten kezét semmi bűnös ki nem kerülheti | 146 |
Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjérő | 147 |
Isten legyen minden tudományunk fundamentuma | 152 |
A manicheusok tudatlanságáról | 153 |
Sokat várt, keveset kapott Faustustól | 155 |
Faustusban csalódván, elhidegül a manicheusoktól | 158 |
Anyja akarata ellenére Rómába költözik | 161 |
Súlyosan megbetegszik | 164 |
Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházhoz | 167 |
Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt | 171 |
Panaszkodik a tanítványok gonosz szokása miatt | 172 |
Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel | 174 |
Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól | 175 |
Hatodik könyv | |
Monika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manichéus tévelygéstől | 183 |
Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt | 185 |
Ambrus püspök nagy elfoglaltsága | 187 |
Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni | 190 |
Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat | 193 |
Részeg koldussal találkozik s elmélkedik a boldogságról | 196 |
Alypiust visszatartja a cirkusztól | 199 |
Alypius újra megtévelyedik | 202 |
Alypiust tolvaj gyanánt elfogják | 204 |
Alypius dícsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik | 207 |
Leírja sok szomorú töprengését | 210 |
Alypius és Ágoston vitatkozása nőtlen és nős állapotról | 214 |
Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ | 216 |
Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni | 217 |
Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez | 219 |
Fél a haláltól és Isten ítéletétől | 220 |
Hetedik könyv | |
Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától | 227 |
Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen | 230 |
A bűn gyökerét megtalálja a szabadakaratban | 232 |
Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó | 234 |
Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? | 236 |
Kiábrándulni a csillagjósokból | 239 |
Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait | 244 |
Az Úr irgalmassága megkönyörült rajta | 247 |
A Plátó-féle bölcselők könyveiben az igére vonatkozó gondolatokat talál | 247 |
Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát | 251 |
Isten a létezés tökéletessége és forrása | 253 |
A rossz nem valami különálló valóság | 254 |
Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dícséretét énekli | 255 |
Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint | 257 |
Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi) | 258 |
A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása | 259 |
Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent | 260 |
Krisztus a mi lelkünk üdvössége | 262 |
Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével | 263 |
A bölcselők írásain megokosodott, de jobb nem lett | 265 |
Megtalálja a Szentírásban az életet igazító igazságot | 267 |
Nyolcadik könyv | |
Elégedetlenség folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért | 275 |
Victorinus rhetor megtérése | 278 |
Elmélkedik az öröm természetéről | 283 |
Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg? | 285 |
A bűnös szokás rettentő hatalma | 287 |
Ponticianus nevezetes látogatása és elbeszélése | 291 |
Ágoston heves küzdelme önmagával | 297 |
Keserű szemrehányásokkal illeti magát | 300 |
A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes | 303 |
Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk | 304 |
Leírja nagy viaskodását testi indulataival | 309 |
Titkos szót hall és megtér | 312 |
Jegyzetek | 317 |
II. kötet | |
Kilencedik könyv | |
Hálálkodik Isten irgalmasságáért | 5 |
Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén | 6 |
Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra | 10 |
Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival | 12 |
Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból? | 20 |
Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik | 21 |
Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi | 23 |
Ágoston elmondja anyja élettörténetét | 25 |
Monika szelíd okossága | 29 |
Beszélgetése anyjával az örök boldogságról | 33 |
Szent Monika halála | 37 |
Ágoston nagy fájdalma | 40 |
Imádkozik anyja lelki üdvösségéért | 44 |
Tizedik könyv | |
Isten a lélek erőssége | 54 |
Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől | 55 |
Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát? | 56 |
Reméli, hogy a jók imádkoznak érte | 58 |
Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket | 61 |
Mit szeretünk Istenben! Hol találjuk meg az Urat? | 62 |
Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá | 65 |
Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét | 66 |
Nemcsak érzéki, hanem érterlmi ismereteinket is az emlékezet őrzi | 71 |
Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei | 72 |
Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát | 74 |
A matematikai fogalmakról | 75 |
Az emlékezet a saját működésére is emlékezik | 76 |
Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk | 77 |
Kutatja az ismeretek emlékezeti alapjait | 80 |
Mi alapja van a feledés fogalmának? | 81 |
Túl mehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi? | 84 |
Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg | 86 |
Hogyan emlékezik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett? | 87 |
A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána | 89 |
Keresi a boldogság ismeretének alapjait | 91 |
Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben | 94 |
Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi | 94 |
Isten ismerete bent van az emlékezetben | 97 |
Hogyan van Isten az emlékezetben? | 98 |
Az igazság gyökerén találja meg Istent | 99 |
Isten a legfőbb szépség | 100 |
Nyomorúság a földi élet | 100 |
Isten ad erőt a kísértések ellen | 102 |
Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben | 102 |
Megvallja állapotát mértékesség dolgában | 105 |
Szól az illatok élvezetéről | 110 |
Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában? | 111 |
A szemek kívánkozása | 114 |
A kíváncsiság kísértései | 117 |
A büszkeség kísértései | 122 |
Hogyan viselkedik dícsérettel, ócsárlással szemben? | 125 |
A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre | 129 |
Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? | 130 |
Újra végigjártatja elméjét azon az úton, amelyen az értelenm eljut Istenhez | 131 |
Miért szakad el a lélek Istentől? | 133 |
Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak | 134 |
Az Úr jézus a mi egyetlen szadadítónk, benne van minden reménységünk | 136 |
Tizenegyedik könyv | |
Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretből, - alázatosságból | 144 |
Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa | 145 |
Isten a Szentírás tekintélyének erőssége | 149 |
A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról | 150 |
Isten a világot semmiből teremtette | 151 |
A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs | 153 |
Elmélkedik az Örög Igéről | 154 |
Az Ige a mi égi Tanítómesterünk | 155 |
Az Úr Bölcsessége szívünk titkos látogatója | 156 |
Működött-e Isten a világ teremtése előtt? | 158 |
Isten örökkévalóságához nincs köze időnek | 158 |
A teremtés előtt Isten kifelés, vagyis teremtő módon semmit sem cselekedett | 160 |
A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény | 161 |
Az idő alapja a változandóság | 163 |
Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét | 164 |
Csak jelen időt lehet mérni | 168 |
A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja | 168 |
Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni | 169 |
Hogyan látják a jövőt a próféták? | 172 |
A háromféle idő magyarázata | 172 |
Hogyan mérjük az időt? | 173 |
Istent kéri segítségül nehéz munkájában | 175 |
Mi az idő? | 176 |
A mozgást is idővel mérjük | 179 |
Sóhajtozik tudatlansága miatt | 181 |
Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli | 181 |
Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek | 183 |
Lélek az idő mérője | 187 |
Már elhagyta az első gonoszságait, de igen érzi a változandó élet sok nyomorúságát | 189 |
Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik | 190 |
Isten a maga örök módján ismer mindeneket | 191 |
Tizenkettedik könyv | |
Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában | 198 |
Isten két eget teremtett | 198 |
Az örvénylő sötét kháoszról | 199 |
A világ ős-elementumai | 199 |
Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról | 200 |
Isten semmiből teremtett | 201 |
Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ | 204 |
A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség | 205 |
Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt | 206 |
Istenhez esedezik megvilágosításért | 207 |
Egynémely biztos igazságok megállapítása | 208 |
A teremtés két dolgáról, amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe | 208 |
Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot | 212 |
Vitát kezd perlőivel | 213 |
Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére | 214 |
Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának | 220 |
Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld" | 222 |
Az Írás külön-külön magyarázatairól | 225 |
Csomóra szedi a biztos igazságokat | 226 |
Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon | 227 |
Mózes második mondatát is több módon lehet érteni | 229 |
Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget | 231 |
Két fő nehézség az Írás értése körül | 233 |
Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges | 235 |
Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma | 236 |
Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni | 240 |
Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcsője | 241 |
Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben" | 243 |
Az elsőbbség külün-különféle módjairól | 245 |
Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk | 249 |
Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál | 250 |
Az Írás minden igazságnak alapja Isten Lelke | 251 |
Tizenharmadik könyv | |
Isten ingyen jósága hordoz bennünket | 260 |
Az örök jóság betölti a mennyet és a földet | 262 |
Istentől van minden világosságunk | 263 |
A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról | 264 |
Elmélkedik a Lélekről, aki a "vizek fölött lebeg vala" | 265 |
A Lélek csodálatos munkáiról | 266 |
Isten a lelkek végső célja és beteljesedése | 268 |
A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé | 269 |
Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele az Isten boldog látásába | 271 |
Példával ábrázolja a Szentháromság titkák | 272 |
Az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket | 273 |
Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes | 275 |
E földi életben hit és remény a mi erősségeink | 277 |
Hitünk firmamentoma a Szentírás | 278 |
Senki Istent egészen nem ismerheti csak önmaga | 282 |
Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei! | 283 |
A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát | 284 |
A tökéletesség útjáról | 287 |
Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről | 291 |
Magyarázat a szárazföldi állatok és madarak titkos értelméről | 293 |
A lélek elindulása a tökéletesség útján | 298 |
Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól | 300 |
Magyarázat a Teremtő áldásának titkos értelméről | 304 |
A tápláló gyümölcsök értelmezése | 308 |
Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? | 310 |
Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék | 313 |
Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében | 314 |
Isten nem időben beszél és cselekszik | 315 |
Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről | 316 |
A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot | 317 |
Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról | 319 |
Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki | 321 |
Nagy áttekintés a lelkek sorsáról | 322 |
Imádság az örök békességért | 325 |
Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata | 325 |
Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk | 326 |
Jóságunk állhatatlan, értésük tökéletlen - Isten lesz örök befejezésünk | 326 |
Jegyzetek. A római szám a mellette levő számmal azt a fejezet (illetőleg fejezetrészt) jelzi, amelyre a sorszámos jegyzet vonatkozik | 329 |
Nincs megvásárolható példány
A könyv összes megrendelhető példánya elfogyott. Ha kívánja, előjegyezheti a könyvet, és amint a könyv egy újabb példánya elérhető lesz, értesítjük.