Előszó az 1917-es kiadáshoz | 5 |
Előszó az 1995-ös kiadáshoz | 6 |
Bevezetés | 7 |
Első könyv | 23 |
Az első könyv tartalma | 23 |
Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet | 24 |
Benned az Isten, akár akarod, akár nem | 25 |
Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja | 25 |
Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról | 26 |
Töredelmes bűnvallomással Istent hívogatja | 27 |
Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát | 28 |
Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat | 31 |
Elmondja, hogyan tanult meg beszélni | 33 |
Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek | 34 |
Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban | 36 |
Súlyos betegségben meg akart keresztelkedni | 37 |
Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat | 38 |
Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit | 39 |
Nem szeretet görögül tanulni, mert kényszerítették | 41 |
Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított | 42 |
Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra | 43 |
Egyik iskolai dolgozatának sikere | 44 |
Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel | 45 |
Maga is ilyen volt. Elszámlálja serdülő kora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel | 47 |
Magasztalja Istent a gyermekségben vett jókért | 48 |
Második könyv | 49 |
A második könyv tartalma | 49 |
Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani | 49 |
Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe | 50 |
Anyja aggodalommal nézte feslettségét, intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet | 52 |
Elmentek gyümölcsöt lopni | 55 |
Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje | 56 |
Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt | 57 |
Minden tisztaságunk Isten adománya | 59 |
Tetszett neki az a lopás, mert többedmagával cselekedte | 60 |
Egyedül nem követte volna el, maga példáján látja tehát, mennyit árthatnak a gonosz társak | 61 |
Vágyakozik Isten világossága után | 62 |
Harmadik könyv | 63 |
A harmadik könyv tartalma | 63 |
Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik | 64 |
Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét | 65 |
Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek | 67 |
Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai | 68 |
Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján! | 70 |
A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja | 70 |
Megismerkedik a manicheusokkal | 73 |
Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódították, de a maga oktalansága is igen akadályozta | 76 |
Minden erkölcs alapja Isten törvénye. ami ezzel ellenkezik, az bűn. | 78 |
Nem minden bűn egyforma; figyelembe kell venni a szándékot is | 79 |
Egynémely manicheus ostobaságáról | 80 |
Édesanyja vigasztaló álomlátása | 81 |
"Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!" | 81 |
Negyedik könyv | 83 |
A negyedik könyv tartalma | 83 |
Áttekinti a most következő évek sok-sok tévelygését | 84 |
Tanulmányait befejezte s maga is tanítani kezd. Bevallja bűnös viszonyát | 85 |
A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani | 86 |
Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma | 88 |
Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben | 90 |
Gyásza miatt szinte az életet is megunja | 91 |
Otthagyja szülővárosát | 92 |
Karthágói barátai megvigasztalják | 93 |
Az igazi barátságnak Isten az alapja | 94 |
Mulandó világ, nincs benne pihenésünk | 95 |
Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz | 96 |
Ösvény az élet s boldogtalan az ember, ha nem Isten hírével jár rajta | 97 |
Könyvet ír a szépségről | 99 |
Elmélkedés a közvéleményről | 100 |
Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni | 102 |
Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi, mi jóra használta? | 104 |
Ötödik könyv | 108 |
Az ötödik könyv tartalma | 108 |
Az egész teremtés Istent dícséri | 109 |
Isten kezét semmi bűnös ki nem kerülheti | 109 |
Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjéről | 110 |
Isten legyen minden tudományunk fundamentuma | 113 |
A manicheusok tudatlanságáról | 114 |
Sokat várt, keveset kapott Faustustól | 116 |
Faustusban csalódván elhidegül a manicheusoktól | 117 |
Anyja akarata ellenére Rómába költözik | 119 |
Súlyosan megbetegszik | 122 |
Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházban | 123 |
Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt | 126 |
Panaszkodik a tanítványok gonosz szokásai miatt | 127 |
Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel | 128 |
Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól | 129 |
Hatodik könyv | 131 |
A hatodik könyv tartalma | 131 |
Mónika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manicheus tévelygésétől | 132 |
Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt | 133 |
Ambrus püspök nagy elfoglaltsága | 135 |
Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni | 137 |
Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat | 138 |
Részeg koldussal találkozik, s elmélkedik a boldogságról | 140 |
Alypiust visszatartja a cirkusztól | 142 |
Alypius újra megtévelyedik | 145 |
Alypiust tolvaj gyanánt elfogják | 146 |
Alypius dicsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik. | 148 |
Leírja sok szomorú töprengését | 150 |
Alypius és Ágoston vitatkozása a nőtlen és nős állapotról | 152 |
Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ | 154 |
Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni | 155 |
Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez | 156 |
Fél a haláltól és Isten ítéletétől | 156 |
Hetedik könyv | 158 |
A hetedik könyv tartalma | 158 |
Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától | 159 |
Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen | 161 |
A bűn gyökerét megtalálja a szabad akaratban | 162 |
Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó | 163 |
Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? | 164 |
Kiábrándul a csillagjósokból | 166 |
Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait | 170 |
Az Úr irgalmassága megkönyörül rajta | 171 |
A Platón-féle bölcselők könyveiben az Igére vonatkozó gondolatokat talál | 172 |
Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát | 175 |
Isten a létezés tökéletessége és forrása | 176 |
A rossz nem valami különálló valóság | 176 |
Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dicséretét énekli | 177 |
Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint | 179 |
Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi) | 179 |
A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása | 180 |
Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent | 180 |
Krisztus a mi lelkünk üdvössége | 182 |
Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével | 182 |
A bölcselők irásain megokosodott, de jobb nem lett | 184 |
Megtalálja a Szentírásban az élet igazító igazságokat | 185 |
Nyolcadik könyv | 188 |
A nyolcadik könyv tartalma | 188 |
Elégedettsége folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért | 189 |
Victorinus rétor megtérése | 191 |
Elmélkedik az öröm természetéről | 194 |
Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg? | 196 |
A bűnös szokás rettentő hatalma | 197 |
Ponicianus nevezetes látogatása és elbeszélése | 199 |
Ágoston heves küzdelme önmagával | 203 |
Keserű szemrehányásokkal illeti magát | 206 |
A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes | 207 |
Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk | 208 |
Leírja nagy viaskodását testi indulataival | 211 |
Titkos szót hall és megtér | 213 |
Kilencedik könyv | 216 |
A kilencedik könyv tartalma | 216 |
Hálálkodik Isten irgalmasságáért | 217 |
Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén | 218 |
Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra | 220 |
Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival | 222 |
Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból | 227 |
Alypiussal és Adeodatussal együtt keresztelkedkedik | 227 |
Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi | 229 |
Ágoston elmondja anyja élettörténetét | 230 |
Beszélgetése anyjával az örök boldogságról | 233 |
Szent Mónika halála | 234 |
Ágoston nagy fájdalma | 238 |
Imádkozik anyja lelki üdvösségéért | 243 |
Tizedik könyv | 246 |
A tizedik könyv tartalma | 246 |
Isten a lélek erőssége | 248 |
Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől | 248 |
Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát? | 249 |
Reméli, hogy a jók imádkoznak érte | 251 |
Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket | 252 |
Mit szeretünk Istenben? Hol találjuk meg az Urat? | 253 |
Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá | 256 |
Megállapodik az emlékezőtehetségénél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét | 256 |
Nemcsak érzéki, hanem értelmi ismereteinket is az emlékezet őrzi | 259 |
Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei | 260 |
Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát | 261 |
A matematikai fogalmakról | 262 |
Az emlékezet a saját működésére is emlékezik | 263 |
Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk | 263 |
Kutatja az ismeretek emlékezeti alapjait | 265 |
Mi alapja van a feledés fogalmának? | 266 |
Túlmehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi? | 268 |
Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg | 269 |
Hogyan emlékezik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett? | 270 |
A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána | 271 |
Keresi a boldogság ismeretének alapjait | 273 |
Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben | 274 |
Az ember természetes vágyódással szereti az örömöt is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi | 275 |
Isten ismerete bent van az emlékezetben | 277 |
Hogyan van Isten az emlékezetben? | 277 |
Az igazság gyökerén találja meg Istent | 278 |
Isten a legfőbb szépség | 279 |
Nyomorúság a földi élet | 279 |
Isten ad erőt a kísértések ellen | 280 |
Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben | 281 |
Megvallja állapotát mértékesség dolgában | 282 |
Szól az illatok élvezetéről | 286 |
Hogyan viselkedik a hallás élvezeti dolgában? | 286 |
A szemek kívánkozása | 288 |
A kíváncsiság kísértései | 291 |
A büszkeség kísértései | 294 |
Hogyan viselkedik dicsérettel, ócsárlással szemben | 296 |
A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre | 298 |
Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? | 299 |
Újra végigjártatja elméjét azon az úton, amelyen az értelem eljut Istenhez | 300 |
Miért szakad el a lélek Istentől? | 301 |
Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak | 302 |
Az Úr Jézus a mi egyetlen szabadítónk, benne van minden reménységünk | 303 |
Tizenegyedik könyv | 305 |
A tizenegyedik könyv tartalma | 305 |
Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretetből -, alázatosságból | 306 |
Sok fogadkozása között nagy szóval kiáll segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa | 307 |
Isten a Szentírás tekintélyének erőssége | 310 |
A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról | 310 |
Isten a világot semmiből teremtette | 311 |
A teremtő Ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs | 312 |
Elmélkedik az Örök Igéről | 313 |
Az ige a mi égi Tanítómesterünk | 314 |
Az Úr bölcsessége szívünk titkos látogatója | 315 |
Működött-e Isten a világ teremtése előtt? | 316 |
Isten örökkévalóságához nincs köze időnek | 316 |
A teremtés előtt Isten kifelé, vagyis teremtő módon semmit sem cselekedett | 317 |
A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény | 318 |
Az idő alapja a változandóság | 319 |
Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét | 320 |
Csak jelen időt lehet mérni | 322 |
A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja | 323 |
Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni. | 323 |
Hogyan látják a jövőt a próféták? | 325 |
A háromféle idő magyarázata | 326 |
Hogyan mérjük az időt? | 326 |
Istent kéri segítségül nehéz munkájában | 327 |
Mi az idő? | 328 |
A mozgást is idővel mérjük | 330 |
Sóhajtozik tudatlansága miatt | 331 |
Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli | 332 |
Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek | 333 |
Lélek az idő mérője | 336 |
Már elhagyta első gonoszságait, de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát | 337 |
Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik | 338 |
Isten a maga örök módján ismer mindeneket | 338 |
Tizenkettedik könyv | 340 |
A tizenkettedik könyv tartalma | 340 |
Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában | 340 |
Isten két eget teremtett | 342 |
Az örvénylő sötét káoszról | 342 |
A világ ős-elementumai | 343 |
Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról | 343 |
Isten semmiből teremtett | 344 |
Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ | 346 |
A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség | 346 |
Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt | 347 |
Istenhez esedezik megvilágosodásért | 348 |
Egynémely biztos igazságok megállapítása | 348 |
A teremtés két dolgáról, melyek nem tartoznak bele az idők rendjébe | 349 |
Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot | 351 |
Vitát kezd perlőivel | 352 |
Erős bizonyságokat köt a maga igaza vélelmére | 353 |
Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának | 353 |
Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld"? | 356 |
Az Írás külön-külön magyarázatairól | 357 |
Csomóra szedi a biztos igazakat | 360 |
Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon | 360 |
Mózes második mondatát is több módon lehet érteni | 361 |
Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget | 362 |
Két fő nehézsége az Írás értése körül | 364 |
Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges | 364 |
Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma | 366 |
Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni | 367 |
Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcseje | 370 |
Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben" | 370 |
Az elsőbbség külön-különféle módjairól | 372 |
Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk | 373 |
Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál | 375 |
Az Írás minden igazságának alapja Isten lelke | 377 |
Tizenharmadik könyv | 379 |
A tizenharmadik könyv tartalma | 379 |
Isten ingyen jósága hordoz bennünket | 381 |
Az örök Jóság betölti a mennyet és a földet | 382 |
Istentől van minden világosságunk | 383 |
A teremtés Istenben nem volt kényszerűség | 384 |
A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról | 384 |
Elmélkedik a Lélekről, aki "a vizek fölött lebeg vala" | 385 |
A Lélek csodálatos munkáiról | 385 |
Isten a lelkek végső célja és beteljesedése | 387 |
A lélek természete szerint vágyakozik Isten felé | 388 |
Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele Isten boldog látásába | 389 |
Példával ábrázolja a Szentháromság titkát | 390 |
Az atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket | 391 |
Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes | 391 |
E földi életbe hit és remény a mi erősségünk | 393 |
Hitünk firmamentuma a Szentírás | 394 |
Senki Istent egészen nem ismerheti, csak ő maga | 396 |
Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei! | 397 |
A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát | 398 |
A tökéletesség útjáról | 400 |
Magyarázat a vizek és belőlük származó állatok titkos értelméről | 402 |
Magyarázat a szárazföldi állatok és madarak titkos értelméről | 404 |
A lélek elindulása a tökéletesség útján | 407 |
Az Egyház lelki embereinek ítéletéről és megvilágosodásuk forrásairól | 408 |
Magyarázat a Teremtő áldásának titkos értelméről | 411 |
A tápláló gyümölcsök értelmezése | 414 |
Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? | 415 |
Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék | 417 |
Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében | 418 |
Isten nem időben beszél és cselekszik | 418 |
Egynémely manicheus tévelygések és a dolgok eredetéről | 419 |
A jámbor lélek Isten szemével iparkodik nézni a világot | 420 |
Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról | 421 |
Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki | 423 |
Nagy áttekintés a lelkek sorsáról | 423 |
Imádság az örök békességért | 425 |
Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata | 425 |
Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk | 426 |
Jóságunk állhatatlan, értésünk tökéletlen, - Isten lesz örök befejezésünk | 426 |
Jegyzetek | 428 |