| Előszó az 1917-es kiadáshoz | 5 |
| Előszó az 1995-ös kiadáshoz | 6 |
| Bevezetés | 7 |
| Első könyv | 23 |
| Az első könyv tartalma | 23 |
| Isten maga biztat minket maga dicséretire, de ehhez hit kell, meg igyekezet | 24 |
| Benned az Isten, akár akarod, akár nem | 25 |
| Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja | 25 |
| Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról | 26 |
| Töredelmes bűnvallomással Istent hívogatja | 27 |
| Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát | 28 |
| Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat | 31 |
| Elmondja, hogyan tanult meg beszélni | 33 |
| Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek | 34 |
| Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban | 36 |
| Súlyos betegségben meg akart keresztelkedni | 37 |
| Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat | 38 |
| Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit | 39 |
| Nem szeretet görögül tanulni, mert kényszerítették | 41 |
| Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított | 42 |
| Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra | 43 |
| Egyik iskolai dolgozatának sikere | 44 |
| Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel | 45 |
| Maga is ilyen volt. Elszámlálja serdülő kora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel | 47 |
| Magasztalja Istent a gyermekségben vett jókért | 48 |
| Második könyv | 49 |
| A második könyv tartalma | 49 |
| Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani | 49 |
| Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe | 50 |
| Anyja aggodalommal nézte feslettségét, intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet | 52 |
| Elmentek gyümölcsöt lopni | 55 |
| Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje | 56 |
| Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt | 57 |
| Minden tisztaságunk Isten adománya | 59 |
| Tetszett neki az a lopás, mert többedmagával cselekedte | 60 |
| Egyedül nem követte volna el, maga példáján látja tehát, mennyit árthatnak a gonosz társak | 61 |
| Vágyakozik Isten világossága után | 62 |
| Harmadik könyv | 63 |
| A harmadik könyv tartalma | 63 |
| Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik | 64 |
| Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét | 65 |
| Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek | 67 |
| Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai | 68 |
| Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján! | 70 |
| A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja | 70 |
| Megismerkedik a manicheusokkal | 73 |
| Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódították, de a maga oktalansága is igen akadályozta | 76 |
| Minden erkölcs alapja Isten törvénye. ami ezzel ellenkezik, az bűn. | 78 |
| Nem minden bűn egyforma; figyelembe kell venni a szándékot is | 79 |
| Egynémely manicheus ostobaságáról | 80 |
| Édesanyja vigasztaló álomlátása | 81 |
| "Lehetetlen, hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!" | 81 |
| Negyedik könyv | 83 |
| A negyedik könyv tartalma | 83 |
| Áttekinti a most következő évek sok-sok tévelygését | 84 |
| Tanulmányait befejezte s maga is tanítani kezd. Bevallja bűnös viszonyát | 85 |
| A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani | 86 |
| Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma | 88 |
| Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben | 90 |
| Gyásza miatt szinte az életet is megunja | 91 |
| Otthagyja szülővárosát | 92 |
| Karthágói barátai megvigasztalják | 93 |
| Az igazi barátságnak Isten az alapja | 94 |
| Mulandó világ, nincs benne pihenésünk | 95 |
| Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz | 96 |
| Ösvény az élet s boldogtalan az ember, ha nem Isten hírével jár rajta | 97 |
| Könyvet ír a szépségről | 99 |
| Elmélkedés a közvéleményről | 100 |
| Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni | 102 |
| Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi, mi jóra használta? | 104 |
| Ötödik könyv | 108 |
| Az ötödik könyv tartalma | 108 |
| Az egész teremtés Istent dícséri | 109 |
| Isten kezét semmi bűnös ki nem kerülheti | 109 |
| Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjéről | 110 |
| Isten legyen minden tudományunk fundamentuma | 113 |
| A manicheusok tudatlanságáról | 114 |
| Sokat várt, keveset kapott Faustustól | 116 |
| Faustusban csalódván elhidegül a manicheusoktól | 117 |
| Anyja akarata ellenére Rómába költözik | 119 |
| Súlyosan megbetegszik | 122 |
| Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházban | 123 |
| Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt | 126 |
| Panaszkodik a tanítványok gonosz szokásai miatt | 127 |
| Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel | 128 |
| Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól | 129 |
| Hatodik könyv | 131 |
| A hatodik könyv tartalma | 131 |
| Mónika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manicheus tévelygésétől | 132 |
| Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt | 133 |
| Ambrus püspök nagy elfoglaltsága | 135 |
| Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni | 137 |
| Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat | 138 |
| Részeg koldussal találkozik, s elmélkedik a boldogságról | 140 |
| Alypiust visszatartja a cirkusztól | 142 |
| Alypius újra megtévelyedik | 145 |
| Alypiust tolvaj gyanánt elfogják | 146 |
| Alypius dicsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik. | 148 |
| Leírja sok szomorú töprengését | 150 |
| Alypius és Ágoston vitatkozása a nőtlen és nős állapotról | 152 |
| Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ | 154 |
| Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni | 155 |
| Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez | 156 |
| Fél a haláltól és Isten ítéletétől | 156 |
| Hetedik könyv | 158 |
| A hetedik könyv tartalma | 158 |
| Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától | 159 |
| Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen | 161 |
| A bűn gyökerét megtalálja a szabad akaratban | 162 |
| Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó | 163 |
| Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? | 164 |
| Kiábrándul a csillagjósokból | 166 |
| Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait | 170 |
| Az Úr irgalmassága megkönyörül rajta | 171 |
| A Platón-féle bölcselők könyveiben az Igére vonatkozó gondolatokat talál | 172 |
| Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát | 175 |
| Isten a létezés tökéletessége és forrása | 176 |
| A rossz nem valami különálló valóság | 176 |
| Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dicséretét énekli | 177 |
| Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint | 179 |
| Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi) | 179 |
| A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása | 180 |
| Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent | 180 |
| Krisztus a mi lelkünk üdvössége | 182 |
| Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével | 182 |
| A bölcselők irásain megokosodott, de jobb nem lett | 184 |
| Megtalálja a Szentírásban az élet igazító igazságokat | 185 |
| Nyolcadik könyv | 188 |
| A nyolcadik könyv tartalma | 188 |
| Elégedettsége folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért | 189 |
| Victorinus rétor megtérése | 191 |
| Elmélkedik az öröm természetéről | 194 |
| Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg? | 196 |
| A bűnös szokás rettentő hatalma | 197 |
| Ponicianus nevezetes látogatása és elbeszélése | 199 |
| Ágoston heves küzdelme önmagával | 203 |
| Keserű szemrehányásokkal illeti magát | 206 |
| A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes | 207 |
| Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk | 208 |
| Leírja nagy viaskodását testi indulataival | 211 |
| Titkos szót hall és megtér | 213 |
| Kilencedik könyv | 216 |
| A kilencedik könyv tartalma | 216 |
| Hálálkodik Isten irgalmasságáért | 217 |
| Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén | 218 |
| Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra | 220 |
| Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival | 222 |
| Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból | 227 |
| Alypiussal és Adeodatussal együtt keresztelkedkedik | 227 |
| Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi | 229 |
| Ágoston elmondja anyja élettörténetét | 230 |
| Beszélgetése anyjával az örök boldogságról | 233 |
| Szent Mónika halála | 234 |
| Ágoston nagy fájdalma | 238 |
| Imádkozik anyja lelki üdvösségéért | 243 |
| Tizedik könyv | 246 |
| A tizedik könyv tartalma | 246 |
| Isten a lélek erőssége | 248 |
| Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől | 248 |
| Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát? | 249 |
| Reméli, hogy a jók imádkoznak érte | 251 |
| Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket | 252 |
| Mit szeretünk Istenben? Hol találjuk meg az Urat? | 253 |
| Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá | 256 |
| Megállapodik az emlékezőtehetségénél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét | 256 |
| Nemcsak érzéki, hanem értelmi ismereteinket is az emlékezet őrzi | 259 |
| Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei | 260 |
| Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát | 261 |
| A matematikai fogalmakról | 262 |
| Az emlékezet a saját működésére is emlékezik | 263 |
| Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk | 263 |
| Kutatja az ismeretek emlékezeti alapjait | 265 |
| Mi alapja van a feledés fogalmának? | 266 |
| Túlmehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi? | 268 |
| Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg | 269 |
| Hogyan emlékezik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett? | 270 |
| A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána | 271 |
| Keresi a boldogság ismeretének alapjait | 273 |
| Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben | 274 |
| Az ember természetes vágyódással szereti az örömöt is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi | 275 |
| Isten ismerete bent van az emlékezetben | 277 |
| Hogyan van Isten az emlékezetben? | 277 |
| Az igazság gyökerén találja meg Istent | 278 |
| Isten a legfőbb szépség | 279 |
| Nyomorúság a földi élet | 279 |
| Isten ad erőt a kísértések ellen | 280 |
| Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben | 281 |
| Megvallja állapotát mértékesség dolgában | 282 |
| Szól az illatok élvezetéről | 286 |
| Hogyan viselkedik a hallás élvezeti dolgában? | 286 |
| A szemek kívánkozása | 288 |
| A kíváncsiság kísértései | 291 |
| A büszkeség kísértései | 294 |
| Hogyan viselkedik dicsérettel, ócsárlással szemben | 296 |
| A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre | 298 |
| Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? | 299 |
| Újra végigjártatja elméjét azon az úton, amelyen az értelem eljut Istenhez | 300 |
| Miért szakad el a lélek Istentől? | 301 |
| Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak | 302 |
| Az Úr Jézus a mi egyetlen szabadítónk, benne van minden reménységünk | 303 |
| Tizenegyedik könyv | 305 |
| A tizenegyedik könyv tartalma | 305 |
| Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretetből -, alázatosságból | 306 |
| Sok fogadkozása között nagy szóval kiáll segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa | 307 |
| Isten a Szentírás tekintélyének erőssége | 310 |
| A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról | 310 |
| Isten a világot semmiből teremtette | 311 |
| A teremtő Ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs | 312 |
| Elmélkedik az Örök Igéről | 313 |
| Az ige a mi égi Tanítómesterünk | 314 |
| Az Úr bölcsessége szívünk titkos látogatója | 315 |
| Működött-e Isten a világ teremtése előtt? | 316 |
| Isten örökkévalóságához nincs köze időnek | 316 |
| A teremtés előtt Isten kifelé, vagyis teremtő módon semmit sem cselekedett | 317 |
| A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény | 318 |
| Az idő alapja a változandóság | 319 |
| Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét | 320 |
| Csak jelen időt lehet mérni | 322 |
| A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja | 323 |
| Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni. | 323 |
| Hogyan látják a jövőt a próféták? | 325 |
| A háromféle idő magyarázata | 326 |
| Hogyan mérjük az időt? | 326 |
| Istent kéri segítségül nehéz munkájában | 327 |
| Mi az idő? | 328 |
| A mozgást is idővel mérjük | 330 |
| Sóhajtozik tudatlansága miatt | 331 |
| Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli | 332 |
| Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek | 333 |
| Lélek az idő mérője | 336 |
| Már elhagyta első gonoszságait, de igen érzi e változandó élet sok nyomorúságát | 337 |
| Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik | 338 |
| Isten a maga örök módján ismer mindeneket | 338 |
| Tizenkettedik könyv | 340 |
| A tizenkettedik könyv tartalma | 340 |
| Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában | 340 |
| Isten két eget teremtett | 342 |
| Az örvénylő sötét káoszról | 342 |
| A világ ős-elementumai | 343 |
| Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról | 343 |
| Isten semmiből teremtett | 344 |
| Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ | 346 |
| A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség | 346 |
| Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt | 347 |
| Istenhez esedezik megvilágosodásért | 348 |
| Egynémely biztos igazságok megállapítása | 348 |
| A teremtés két dolgáról, melyek nem tartoznak bele az idők rendjébe | 349 |
| Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot | 351 |
| Vitát kezd perlőivel | 352 |
| Erős bizonyságokat köt a maga igaza vélelmére | 353 |
| Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának | 353 |
| Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld"? | 356 |
| Az Írás külön-külön magyarázatairól | 357 |
| Csomóra szedi a biztos igazakat | 360 |
| Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon | 360 |
| Mózes második mondatát is több módon lehet érteni | 361 |
| Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget | 362 |
| Két fő nehézsége az Írás értése körül | 364 |
| Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges | 364 |
| Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma | 366 |
| Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni | 367 |
| Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcseje | 370 |
| Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben" | 370 |
| Az elsőbbség külön-különféle módjairól | 372 |
| Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk | 373 |
| Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál | 375 |
| Az Írás minden igazságának alapja Isten lelke | 377 |
| Tizenharmadik könyv | 379 |
| A tizenharmadik könyv tartalma | 379 |
| Isten ingyen jósága hordoz bennünket | 381 |
| Az örök Jóság betölti a mennyet és a földet | 382 |
| Istentől van minden világosságunk | 383 |
| A teremtés Istenben nem volt kényszerűség | 384 |
| A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról | 384 |
| Elmélkedik a Lélekről, aki "a vizek fölött lebeg vala" | 385 |
| A Lélek csodálatos munkáiról | 385 |
| Isten a lelkek végső célja és beteljesedése | 387 |
| A lélek természete szerint vágyakozik Isten felé | 388 |
| Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele Isten boldog látásába | 389 |
| Példával ábrázolja a Szentháromság titkát | 390 |
| Az atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket | 391 |
| Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes | 391 |
| E földi életbe hit és remény a mi erősségünk | 393 |
| Hitünk firmamentuma a Szentírás | 394 |
| Senki Istent egészen nem ismerheti, csak ő maga | 396 |
| Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei! | 397 |
| A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát | 398 |
| A tökéletesség útjáról | 400 |
| Magyarázat a vizek és belőlük származó állatok titkos értelméről | 402 |
| Magyarázat a szárazföldi állatok és madarak titkos értelméről | 404 |
| A lélek elindulása a tökéletesség útján | 407 |
| Az Egyház lelki embereinek ítéletéről és megvilágosodásuk forrásairól | 408 |
| Magyarázat a Teremtő áldásának titkos értelméről | 411 |
| A tápláló gyümölcsök értelmezése | 414 |
| Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? | 415 |
| Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék | 417 |
| Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében | 418 |
| Isten nem időben beszél és cselekszik | 418 |
| Egynémely manicheus tévelygések és a dolgok eredetéről | 419 |
| A jámbor lélek Isten szemével iparkodik nézni a világot | 420 |
| Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról | 421 |
| Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki | 423 |
| Nagy áttekintés a lelkek sorsáról | 423 |
| Imádság az örök békességért | 425 |
| Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata | 425 |
| Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk | 426 |
| Jóságunk állhatatlan, értésünk tökéletlen, - Isten lesz örök befejezésünk | 426 |
| Jegyzetek | 428 |
Folytatás Microsoft-tal