I. könyv | |
Isten serkentéséből vágyakozik Isten dicséretére | 17 |
Benne van a hívogatott Isten és ő az Istenben van | 18 |
Isten mindenütt egészen van, de semmiféle teremtmény nem fogadja be őt teljesen | 19 |
Isten bölcsessége és magyarázhatatlan tökéletessége | 20 |
Isten szeretetét és bűneink bocsánatát kéri | 21 |
Kicsi korára emlékezik és magasztalja a gondviselő, örök Istent | 22 |
A kicsi kor is már bűnökkel terhes | 25 |
A gyermek első szavait tanulja | 27 |
Gyűlölte a tudományt, szerette a játékot és félt a veréstől | 28 |
A játék és a színpad szeretete elvonta figyelmét a tanulástól | 30 |
Betegségbe esik és a keresztségért könyörög, ezt azonban édesanyja bölcs megfontolással későbbre hagyja | 31 |
Kényszerítették a tanulásra, az Isten mindent jóra fordított | 32 |
Milyen tanulmányokban találta legtöbb örömét a gyermek | 33 |
Utálta a görög nyelvet | 35 |
Istenhez könyörög | 36 |
Elítéli az ifjúság oktatásban mutatkozó hibákat | 37 |
Tovább kárhoztatja az ifjúság szellemi nevelésének módját | 39 |
Az emberek többet bíbelődnek nyelvtani szabályokkal, mint Isten parancsaival | 40 |
A gyermekkor bűnei kísérnek minket a későbbi esztendőkben is | 41 |
Hálaadás Istennek a gyermekkori adományaiért | 43 |
II. könyv | |
Ifjúkora vétkeiről emlékezik | 44 |
Tizenhat éves korában az érzéki szenvedély rabságába kerül | 45 |
A szülők tervezgetése és a tanulmányok folytatása | 47 |
Cimboráival senki sem vétkezik | 51 |
A jó színében gonoszságra csábító dolgok csupán Istenben igazak és tökéletesek | 52 |
Istennek hálálkodik bűnei bocsánatáért és megköszöni, hogy sok más gonoszságtól is megoltalmazta őt | 55 |
A bűnös társaság is kedvére volt a lopásban | 56 |
A bűnös cimboraság fertőző hatása | 57 |
Minden jó Istenben van | 58 |
III. könyv | |
A hajszolt szerelem igézetében | 59 |
Vonzódik a tragikus színjátékokhoz | 60 |
A szónoki iskolában visszaborzad a Rendbontók fölforgtó cselekedeteitől | 62 |
Cicero "Hortensius"-a fölébreszti benne a bölcsesség szeretetét | 64 |
Visszariad a Szentírás nyelvezetének egyszerűségétől | 65 |
Miképpen került a manicheusok tőrébe? | 66 |
Ínyére volt az összevissza manicheus tőrébe? | 66 |
A manicheusok ellen kifejti, hogy milyen bűntényről és milyen gaztettektől kell utálattal elfordulnunk | 72 |
Anyja sírása és álma | 73 |
Egy püspök vigasztaló válasza a kesergő Monikának | 77 |
IV. könyv | |
Másokat is téves útra csábított | 79 |
Szónoklatot tanít. Ágyasa van. Lenézi a győzelmet hirdető jóst | 80 |
A csillagjóslás babonaságába keveredik és a bölcs tanácsokat kap egy öreg barátjától | 82 |
Barátja betegsége és halála. Súlyos fájdalom marcangolja a lelkét. A keresztség csodálatos hatása | 84 |
Miért édes a kesergők könnye | 86 |
Roppant fájdalom gyötörte könnye | 87 |
A fájdalom végre elviszi őt szülővárosából | 88 |
Az idő és a jóbarátok meggyógyítják szíve szomorúságát | 89 |
Boldog, aki az Istenben szeret | 90 |
Nem adnak megnyugvást az esendő teremtmények | 91 |
Elmúlnak mind a teremtett dolgok, csupán az Isten örökkévaló | 92 |
Ne helytelenítsük a szeretetet, csak Istent szeressük mindabban, amit szeretünk | 93 |
Honnét származik a szeretet? | 95 |
Művét Hierius mesternek ajánlotta | 96 |
Anyagi fogalmak nyűgözik le és nincs érzéke a szellemiek iránt | 98 |
Aristoteles kategóriáját és a szabad művészetekről írt könyveket megérti a maga erejéből | 100 |
V. könyv | |
Isten dicsérete serkenti szívét | 105 |
Nem futhat Isten elő a bűnös ember | 106 |
Faustusról és teremtőjüket a teremtmények nyomán meg nem ismerő bölcselők vakságáról | 107 |
Csupán Isten megismerése boldogít | 110 |
A manicheusok tudatlansága a csillagok körül más tekintetben is megingatja hitét | 110 |
Az ékesen szóló, de tudatlan Faustus | 112 |
Egyre idegenebbül érzi magát a manicheus eretnekségben | 114 |
Anyja akarata ellenére Rómába utazik | 116 |
Súlyos betegségbe esik | 118 |
Tévelyeg az evangéliumi tanítás elfogadása előtt | 120 |
Újra érdeklődik a katolikus vallás iránt | 123 |
A római diákok gonoszságai | 124 |
Milánóba megy és ott Ambrus püspökkel találkozik | 125 |
Ambrus beszédeinek hatására lassan föleszmél tévelygéseiből | 126 |
VI. könyv | |
A félig manicheus, félig katolikus Ágoston | 129 |
Ünnepi emléklakomák a vértanúk sírjánál | 131 |
Ambrus püspök tömérdek munkája | 132 |
Szent Ambrus fejtegetése nyomán dereng előtte az egyház tanítása | 134 |
A Szent Könyvek tekintélyéről és szükséges voltáról | 136 |
A törtetők nyomorúságos állapotáról | 138 |
Alypiust elvonja az esztelen cirkuszi játékoktól | 140 |
Alypius és a gladiátor játékok | 142 |
Alypiust tolvajként megfogják | 143 |
Alypius romlatlansága. Nebridius megérkezése | 145 |
Aggódva fontolgatja, hogy miképpen rendezze be életét | 147 |
Alypiussal vitatkozik a nőtlen életről | 149 |
A házasság útján | 151 |
Közös életről tűnődik barátaival | 152 |
Ágyasát elbocsátja, de ismét másikat vesz magához | 153 |
Állandóan félt a haláltól és az ítélettől | 153 |
VII. könyv | |
Istenről, mint végtelen téreken elömlő anyagi valóságról elmélődik | 155 |
Nebridius bizonyítéka a manicheusok ellen | 157 |
A bűn oka a szabadakarat | 158 |
Romolhatatlan az Isten | 160 |
Újra töpreng, hogy honnét származik a rossz? | 161 |
Elszakad a csillagjósok babonáitól | 163 |
Gyötrődik a rossz eredetének kérdése miatt | 166 |
Miképpen könyörült meg rajta az isteni irgalom | 168 |
A platonikus könyvekben megtalálja az örök Ige alázatát | 168 |
Földerül Ágostonnak az Isten fényessége | 171 |
A teremtmények miképpen vannak és nincsenek | 173 |
Jó minden létező | 173 |
Minden teremtmény magasztala az Istent | 174 |
Az épeszű embernek Isten minden alkotása tetszik | 175 |
Miképpen van igazság és hamisság a teremtményekben | 176 |
Minden jó, de nem minden alkalmazkodik más egyébhez | 176 |
Az isteniek megismerésénéek akadályai | 177 |
Egyedül Krisztus a mi üdvösségünk útja | 178 |
Hogyan vélekedett Krisztus megtestesüléséről | 179 |
A platonikus könyvek olvasása gyarapítja tudását, de kevélyíti őt | 181 |
A Szentírás igazságait nem találta meg mind a platonikusok könyvében | 182 |
VIII. könyv | |
Elhatározza, hogy Simplicianust keresi föl élete megjobbítása ügyében | 185 |
Victorinus rhétor megtérése | 188 |
Az Isten és az angyalok öröme a bűnösök megtérésén | 191 |
Miért örülünk jobban a kiváló emberek megtérésén | 193 |
Milyen akadályok gátolták még a megértésben | 194 |
Pontitianus elbeszéli Szent Antal életét | 196 |
Pontitianus szavai megrendítik Ágoston lelkét | 200 |
Tépelődve a kertbe távozik | 202 |
Honnét van, hogy a lélek parancsol és ugyanakkor ellenáll magának? | 204 |
Ismét a manicheusok ellen | 205 |
A test és a lélek küzdelme Ágostonban | 208 |
Ágoston a csodálatos hang intésére teljesen megtér | 210 |
IX. könyv | |
Isten jóságos irgalmát magasztalja | 213 |
Az őszi szünetig halasztja rhétori tisztétől való megválását | 214 |
Verecundus átengedi falusi birtokát | 216 |
A cassiciacumi munka. A zsoltárok fejtegetése közben csodálatosan meggyógyul fogfájása | 218 |
Ambrustól két tanácsot olvasmányai dolgában | 223 |
Alypiussal és Adeodatussal együtt Milánóban megkeresztelkedik | 224 |
A milánói egyházi ének. Szent Protasius és Gervasius ereklyéinek megtalálása | 225 |
Evodius megtérése. Monika jellemzése és halála | 227 |
Édesanyja szelíd türelme | 229 |
Az örök boldogságról beszélget édesanyjával | 232 |
Monika elragadtatása és halála | 234 |
Hogyan gyászolta édesanyját. Az elhunytakért való áldozatról | 236 |
Imádkozik elhunyt édesanyjáért | 239 |
X. könyv | |
Csupán Istenben van reménységünk és örömünk | 243 |
Ismeri az Isten titkainkat. Mit jelent tehát az Istennek szóló vallomás? | 244 |
Milyen célból vallja meg, nem hogy mi volt egykor, hanem hogy mivé lett? | 245 |
Milyen célja és haszna van ennek a vallomásnak? | 246 |
Az ember nem ismeri teljesen magát | 248 |
Mit szeretünk, ha Istent szeretjük? Miképpen ismerjük meg teremtényeiből az Istent? | 249 |
Érzéki, vagy testi erővel Istent nem találjuk | 252 |
Az emlékezet hatalma | 252 |
A tudományok emlékezete | 255 |
A tudomány elemei nem érzékeink útján kerülnek emlékezetünkbe, hanem az emlékezet rejtettebb zugaiból törnek elő | 256 |
Mit jelent a tanulás | 257 |
A matematikai dolgok emlékezete | 258 |
Az emlékezésre is emlékezünk | 259 |
Hogyan őrzi emlékezetünk a lélek érzelmeit és miképpen emlékezünk örömeinkre a szomorúságunkban | 259 |
Távoli dolgokra is emlékezünk | 261 |
A feledésnek is van emlékezete | 262 |
Nagy az emlékezés ereje, de túl kell rajta lépnünk, hogy Istent megragadjuk | 264 |
Nem találnók az elveszett dolgot, ha nem őrizné emlékezetünk | 265 |
Mit jelent az emlékezés? | 266 |
A boldogságot minden ember óhajtja, tehát szükséges, hogy előbb ismerje | 267 |
Miképpen őrzi emlékezetünk a boldog életet? | 268 |
Hol van, és milyen a boldog élet? | 270 |
A boldog életről tovább | 270 |
Örvendezik, mert emlékezetében ott van az Isten | 272 |
Az emlékezet melyik fokán található az Isten | 272 |
Hol találjuk meg az Istent | 273 |
Hogyan ragad meg Isten szépsége minket | 274 |
A földi élet nyomorúságai | 274 |
Istenben van minden reményünk | 275 |
Megvallja a testiséghez való viszonyát | 276 |
Küzdelem a torkosság ellen | 278 |
Az illatok csábítása | 282 |
A hallás élvezetéről | 282 |
A szemek kívánsága | 284 |
A kíváncsiság kísértése | 287 |
A kevélységhez való viszonya | 290 |
Milyen hatással van rá az emberi dicséret | 292 |
A hiú dicsőség veszedelme | 294 |
Az önszeretet ereje és természete | 295 |
Magában és a mindenségben kutatta az Istent | 295 |
A hármas kívánság | 297 |
A gonosz lelkek segítségül hívásáról | 297 |
Krisztus az igazi közvetítő | 298 |
XI. könyv | |
Miért vall a minden gondolatunkat ismerő Istennek? | 302 |
Kegyelmet kér az Írás megértésére | 303 |
Csak Isten ajándékából érthetjük Mózes írását a menny és a föld teremtéséről | 305 |
Maga a teremtés hirdeti Teremtőjét | 306 |
Semmiből teremtette Isten a világot | 306 |
Miképpen mondotta Isten, hogy legyen világ? | 307 |
Isten Igéje Istennel együtt örök | 308 |
Forrás az Isten Igéje, belőle minden igazságra oktatást kapunk | 309 |
Hogyan szól szívünkhöz az Isten igéje | 310 |
Mi cselekedett Isten az ég és a föld teremtése előtt | 311 |
Isten örökkévalósága nem ismer időt | 311 |
Mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt | 312 |
A teremtett idő előtt nem létezett idő | 313 |
A három különféle idő | 314 |
Az idő mértékéről | 315 |
Melyik időt mérhetjük, és melyiket nem | 317 |
Hol van a múlt és a jövő idő | 317 |
Hogyan van jelen, múlt és jövő idő? | 318 |
Nem találja módját: hogyan tanít meg Isten a jövőre | 319 |
Hogyan nevezzük a három különböző időt | 320 |
Hogyan lehet mérnünk az időt | 320 |
E talányos kérdés megoldását kéri Istentől | 321 |
Mi az idő | 322 |
A test mozgását idővel mérjük | 324 |
Újra Istent kérdezi | 325 |
Hogyan mérjük a lélekben maradó időt | 327 |
Lelkünkkel mérjük az időt | 330 |
Könyörög, hogy az időre szétszórt figyelme immár Istenre irányuljon | 331 |
Ismét e kérdés fölvetői ellen fordul: mit cselekedett Isten a világ teremtése előtt? | 331 |
Hogyan ismer az Isten, és hogyan a teremtmény? | 332 |
XII. könyv | |
Nehéz az igazság kutatása | 335 |
A kettős ég és föld | 336 |
Mit jelent a sötétség a mélység színe fölött | 336 |
A puszta és üres földről | 337 |
Miért kapta ezt a nevet az alaktalan anyag | 338 |
Egykori manicheus vélekedése és jelen elgondolása az alaktalan ősanyagról | 338 |
Isten semmiből alkotta az eget, vagyis az angyalokat és a földet, vagyis az alaktalan ősanyato | 339 |
Semmiből lett az alaktalan ősanyag és belőle valók a látható teremtmények | 340 |
Miért mondja az Írás napok említése nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten az eget és a földet" | 341 |
Istentől kér oktatást | 342 |
Mit tanult Istentől | 343 |
Az idő nélkül való kettős teremtmény | 345 |
Miért említi az Írás időjelzés nélkül, hogy "kezdetben teremté az Isten a mennyet és a földet"? | 346 |
A Szentírás mélysége | 347 |
Nem tagadhatják Szent Ágoston eddig állított tételeit ellenfelei | 347 |
Semmi köze az isteni igazság ellenlábasaihoz | 350 |
A "menny és a föld" szavakban más is érthető | 351 |
Milyen tévedés nem árt a Szentírásban | 353 |
Nyilvánvaló igazságok | 354 |
A "kezdetben teremté stb." szavak különféleképpen magyarázhatók | 355 |
"A föld azonban puszta és üres volt" szavak különféle magyarázata | 356 |
Nem ellenkezik a Szentírással, hogy alkothatott az Isten valamit, amiről nem beszél Mózes első könyve | 357 |
A Szentírás magyarázatában való nézeteltérés két fajtájáról | 359 |
Némely igazságról nem állítható biztosan, hogy ezt, vagy amazt gondolta-e közülök Mózes | 360 |
A más magyarázatot vakmerően fitymálók ellen | 361 |
Milyen beszéd illik a Szentíráshoz? | 363 |
A Szentíráshoz alázatos és egyszerű beszédmód illik | 364 |
A tudósok különféleképpen magyarázzák az Írást | 365 |
Hányféleképpen mondhatunk elsőbbnek valamit | 366 |
A Szentírást különböző módon értelmezők találkoznak a szeretetben és az igazságkutatásban | 368 |
Mózes minden, szavaiban megtalálható igazságra gondolt | 369 |
A Szentírás igazi értelmét a Szentlélek tárja föl nekünk | 370 |
XIII. könyv | |
Istenhez könyörög, mert Isten jósága őt is oltalmazza | 371 |
Isten jóságából léteznek és tökéletesülnek a teremtett dolgok | 372 |
Minden az Isten kegyelméből van | 373 |
Isten a teremtett dolgokra nem szorul | 374 |
Az Isten Háromsága a Teremtés Könyvének első szavaiban megmutakozik | 375 |
Miért mondja az Írás, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött? | 378 |
Isten ajándékából van minden | 379 |
A Szentháromság jelképei az emberben | 380 |
A világ teremtése az egyház alapítását jelképezi | 381 |
Az ember megújítása nem tökéletes, amíg itt él a földön | 382 |
A boltozat és a felső vizek allegorikus magyarázata | 385 |
Csupán az Isten ismeri magát teljes mivoltában | 387 |
A Teremtéstörténet további allegorikus fejtegetése | 387 |
A Teremtéstörténet folytatólagos magyarázata | 388 |
Folytatás | 391 |
A csúszómászók és a szárnyasok jelképes magyarázata | 393 |
A Teremtéstörténet folytatólagos fejtegetése | 394 |
A Teremtéstörténet következő részének magyarázata | 397 |
A keresztény ember ítélkezéséről | 398 |
Miért áldotta meg Isten az embert a halakkal és a madarakkal együtt, és miért nem áldotta meg a többi állatot? | 401 |
A Teremtéstörténet gyümölcseinek magyarázata | 403 |
Élvezet és hasznos származik a felebarátnak juttatott jócselekedetekből | 405 |
Mit jelentenek a halak és a tengeri szörnyek? | 407 |
"És látá az Isten, hogy mindaz, amit alkotott, felette jó volt" | 408 |
Hogyan kell értenünk: nyolcszor látta az Istent, hogy jók a művei? | 408 |
Manicheus hóbortok | 409 |
A jámbor embereknek ugyanaz tetszik, ami az Istennek is tetszik | 410 |
Isten műveinek összefoglalása | 411 |
A Teremtés történetének rövid megismétlése | 412 |
A mindenség teremtésének jelképes magyarázata | 413 |
Békességet könyörög | 414 |
Miért nem követi este a hetedik napot? | 414 |
Mikor pihen majd bennünk az Isten? | 415 |
A teremtett dolgokat másképpen látja az Isten, és másképpen az ember | 415 |