| II. kötet | |
| Kilencedik könyv | |
| Hálálkodik Isten irgalmasságáért | 5 |
| Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén | 6 |
| Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra | 10 |
| Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival | 12 |
| Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból? | 20 |
| Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik | 21 |
| Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi | 23 |
| Ágoston elmondja anyja élettörténetét | 25 |
| Monika szelíd okossága | 29 |
| Beszélgetése anyjával az örök boldogságról | 33 |
| Szent Monika halála | 37 |
| Ágoston nagy fájdalma | 40 |
| Imádkozik anyja lelki üdvösségéért | 44 |
| Tizedik könyv | |
| Isten a lélek erőssége | 54 |
| Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől | 55 |
| Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát? | 56 |
| Reméli, hogy a jók imádkoznak érte | 58 |
| Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket | 61 |
| Mit szeretünk Istenben! Hol találjuk meg az Urat? | 62 |
| Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá | 65 |
| Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét | 66 |
| Nemcsak érzéki, hanem érterlmi ismereteinket is az emlékezet őrzi | 71 |
| Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei | 72 |
| Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát | 74 |
| A matematikai fogalmakról | 75 |
| Az emlékezet a saját működésére is emlékezik | 76 |
| Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk | 77 |
| Kutatja az ismeretek emlékezeti alapjait | 80 |
| Mi alapja van a feledés fogalmának? | 81 |
| Túl mehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi? | 84 |
| Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg | 86 |
| Hogyan emlékezik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett? | 87 |
| A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána | 89 |
| Keresi a boldogság ismeretének alapjait | 91 |
| Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben | 94 |
| Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi | 94 |
| Isten ismerete bent van az emlékezetben | 97 |
| Hogyan van Isten az emlékezetben? | 98 |
| Az igazság gyökerén találja meg Istent | 99 |
| Isten a legfőbb szépség | 100 |
| Nyomorúság a földi élet | 100 |
| Isten ad erőt a kísértések ellen | 102 |
| Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben | 102 |
| Megvallja állapotát mértékesség dolgában | 105 |
| Szól az illatok élvezetéről | 110 |
| Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában? | 111 |
| A szemek kívánkozása | 114 |
| A kíváncsiság kísértései | 117 |
| A büszkeség kísértései | 122 |
| Hogyan viselkedik dícsérettel, ócsárlással szemben? | 125 |
| A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre | 129 |
| Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? | 130 |
| Újra végigjártatja elméjét azon az úton, amelyen az értelenm eljut Istenhez | 131 |
| Miért szakad el a lélek Istentől? | 133 |
| Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak | 134 |
| Az Úr jézus a mi egyetlen szadadítónk, benne van minden reménységünk | 136 |
| Tizenegyedik könyv | |
| Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretből, - alázatosságból | 144 |
| Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa | 145 |
| Isten a Szentírás tekintélyének erőssége | 149 |
| A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról | 150 |
| Isten a világot semmiből teremtette | 151 |
| A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs | 153 |
| Elmélkedik az Örög Igéről | 154 |
| Az Ige a mi égi Tanítómesterünk | 155 |
| Az Úr Bölcsessége szívünk titkos látogatója | 156 |
| Működött-e Isten a világ teremtése előtt? | 158 |
| Isten örökkévalóságához nincs köze időnek | 158 |
| A teremtés előtt Isten kifelés, vagyis teremtő módon semmit sem cselekedett | 160 |
| A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény | 161 |
| Az idő alapja a változandóság | 163 |
| Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét | 164 |
| Csak jelen időt lehet mérni | 168 |
| A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja | 168 |
| Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni | 169 |
| Hogyan látják a jövőt a próféták? | 172 |
| A háromféle idő magyarázata | 172 |
| Hogyan mérjük az időt? | 173 |
| Istent kéri segítségül nehéz munkájában | 175 |
| Mi az idő? | 176 |
| A mozgást is idővel mérjük | 179 |
| Sóhajtozik tudatlansága miatt | 181 |
| Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli | 181 |
| Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek | 183 |
| Lélek az idő mérője | 187 |
| Már elhagyta az első gonoszságait, de igen érzi a változandó élet sok nyomorúságát | 189 |
| Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik | 190 |
| Isten a maga örök módján ismer mindeneket | 191 |
| Tizenkettedik könyv | |
| Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában | 198 |
| Isten két eget teremtett | 198 |
| Az örvénylő sötét kháoszról | 199 |
| A világ ős-elementumai | 199 |
| Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról | 200 |
| Isten semmiből teremtett | 201 |
| Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ | 204 |
| A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség | 205 |
| Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt | 206 |
| Istenhez esedezik megvilágosításért | 207 |
| Egynémely biztos igazságok megállapítása | 208 |
| A teremtés két dolgáról, amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe | 208 |
| Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot | 212 |
| Vitát kezd perlőivel | 213 |
| Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére | 214 |
| Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának | 220 |
| Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld" | 222 |
| Az Írás külön-külön magyarázatairól | 225 |
| Csomóra szedi a biztos igazságokat | 226 |
| Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon | 227 |
| Mózes második mondatát is több módon lehet érteni | 229 |
| Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget | 231 |
| Két fő nehézség az Írás értése körül | 233 |
| Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges | 235 |
| Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma | 236 |
| Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni | 240 |
| Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcsője | 241 |
| Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben" | 243 |
| Az elsőbbség külün-különféle módjairól | 245 |
| Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk | 249 |
| Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál | 250 |
| Az Írás minden igazságnak alapja Isten Lelke | 251 |
| Tizenharmadik könyv | |
| Isten ingyen jósága hordoz bennünket | 260 |
| Az örök jóság betölti a mennyet és a földet | 262 |
| Istentől van minden világosságunk | 263 |
| A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról | 264 |
| Elmélkedik a Lélekről, aki a "vizek fölött lebeg vala" | 265 |
| A Lélek csodálatos munkáiról | 266 |
| Isten a lelkek végső célja és beteljesedése | 268 |
| A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé | 269 |
| Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele az Isten boldog látásába | 271 |
| Példával ábrázolja a Szentháromság titkák | 272 |
| Az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket | 273 |
| Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes | 275 |
| E földi életben hit és remény a mi erősségeink | 277 |
| Hitünk firmamentoma a Szentírás | 278 |
| Senki Istent egészen nem ismerheti csak önmaga | 282 |
| Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei! | 283 |
| A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát | 284 |
| A tökéletesség útjáról | 287 |
| Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről | 291 |
| Magyarázat a szárazföldi állatok és madarak titkos értelméről | 293 |
| A lélek elindulása a tökéletesség útján | 298 |
| Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól | 300 |
| Magyarázat a Teremtő áldásának titkos értelméről | 304 |
| A tápláló gyümölcsök értelmezése | 308 |
| Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? | 310 |
| Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék | 313 |
| Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében | 314 |
| Isten nem időben beszél és cselekszik | 315 |
| Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről | 316 |
| A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot | 317 |
| Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról | 319 |
| Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki | 321 |
| Nagy áttekintés a lelkek sorsáról | 322 |
| Imádság az örök békességért | 325 |
| Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata | 325 |
| Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk | 326 |
| Jóságunk állhatatlan, értésük tökéletlen - Isten lesz örök befejezésünk | 326 |
| Jegyzetek. A római szám a mellette levő számmal azt a fejezet (illetőleg fejezetrészt) jelzi, amelyre a sorszámos jegyzet vonatkozik | 329-360 |
Folytatás Microsoft-tal