| I. kötet | |
| Első könyv | |
| Isten maga bíztat minket maga dícséreteire, de ehhez hit kell, meg igyekezet | 5 |
| Benned az Isten, akár akarod, akár nem | 6 |
| Isten egészen ott van, ahol van, de semmi alkotás egészen be nem fogadhatja | 7 |
| Gyarló beszéd Isten fölséges mivoltáról | 8 |
| Töredelmes bűnvallással Istent hivogatja | 10 |
| Csecsemőkoráról beszél s megmagyarázza Isten örökkévalóságát | 11 |
| Bűn árnyékozza csecsemőkorunkat | 16 |
| Elmondja, hogyan tanult meg beszélni | 18 |
| Gyermekkorában igen szeretett játszani, tanulni nem. Sok verést kapott, de haszontalanul. Panaszkodik, hogy a tanítók bottal nevelnek | 20 |
| Megvallja bűnét, hogy játékos kedve miatt hátramaradt a tanulásban | 22 |
| Súlyos betegségében meg akart keresztelkedni | 24 |
| Szülei jót akartak vele, de igazán jóra Isten igazította szándékukat | 26 |
| Az alapvető oktatás nagy értékét fejtegeti. Ő azonban jobban szerette a latin költők meséit | 27 |
| Nem szeretett görögül tanulni, mert kényszerítették | 30 |
| Hálálkodik, hogy Isten később mindent jóra fordított | 31 |
| Keményen ostorozza azt a szokást, hogy a tanulókat pogány istenek foszlott erkölcseiről szóló mesékkel tanítják nyelvre és irodalomra | 32 |
| Egyik iskolai dolgozatának sikere | 35 |
| Felpanaszolja, hogy a művelt emberek jobban törődnek a nyelvtan szabályaival, mint Isten törvényeivel | 36 |
| Maga is ilyen volt. Elszámlálja serdülő kora bűneit. Vallja, hogy igen veszedelmesek, mert együtt nőnek az emberrel | 38 |
| Magasztalja Istent a gyermekségében vett jókért | 40 |
| Második könyv | |
| Ifjúsága bűneit takargatás nélkül meg akarja vallani | 46 |
| Igen belemerült a testi vágyakozások örvényébe | 47 |
| Anyja aggodalommal nézte feslettségét, intette is a jóra, ő azonban megvetette az asszonyi szóbeszédet | 50 |
| Elmentek gyümölcsöt lopni | 54 |
| Minden bűnnek van valami oka-foka, csábító ereje | 56 |
| Keresi, mi volt neki kedves a lopás bűnében. Tetszett, mert tilalmas volt | 58 |
| Minden tisztaságunk Isetn adománya | 62 |
| Tetszett neki az a lopás, mert többed magával cselekedte | 63 |
| Egyedül nem követte volna el, maga példáján látja tehát, mennyit árthatnak a gonosz társak | 64 |
| Vágyakozik Isten tiszta világossága után | 65 |
| Harmadik könyv | |
| Karthágóban tisztátalan viszonyok közé keveredik | 71 |
| Színházban keres szórakozást. Kutatja, mi az igazi részvét | 72 |
| Gonosz vágyakozásai még a templomban sem szünetelnek. Tanulás és viselkedés dolgában jobb, mint társai | 76 |
| Kezébe kerül Cicero valamely munkája. Első lépés a megtérés útján | 78 |
| A Szentírást egyszerű nyelvezete miatt félredobja | 80 |
| Megismerkedik a manicheusokkal | 81 |
| Keresi az igazságot, de nem találja. A manicheusok elbódítottak, de a maga oktalansága is igen akadályozta | 85 |
| Minden erkölcs alapja Isten törvénye. Ami ezzel ellenkezik, az bűn | 89 |
| Nem minden bűn egyforma, figyelembe kell venni a szándékot is | 93 |
| Egynémely manicheus ostobaságról | 94 |
| Édesanyja vígasztaló álomlátása | 95 |
| "Lehetetlen", hogy ennyi könny magzatja elpusztuljon!" | 98 |
| Negyedik könyv | |
| Áttekinti a mos következő évek soksok tévelygését | 105 |
| Tanulmányait befejezte s maga is tanítani ked. Bevallja bűnös viszonyát | 106 |
| A csillagjósokhoz szegődik s bölcs oktatás sem tudja tőlük eltántorítani | 108 |
| Egyik ifjúkori barátja súlyosan megbetegszik s a szentkeresztség után meg is hal. Ágoston szörnyű fájdalma | 112 |
| Keresi, miért talál az ember megnyugvást a könnyekben | 115 |
| Gyásza miatt szinte az életet is megúnja | 116 |
| Otthagyja szülővárosát | 118 |
| Karthagói barátai megvigasztalják | 120 |
| Az igazi barátságnak Isten az alapja | 121 |
| Mulandó a világ, nincs benne pihenésünk | 122 |
| Istenhez igazodjunk, ne a hervadó világhoz | 124 |
| Ösvény az élet s boldogtalan az ember,ha nem Isten hírével jár rajta | 125 |
| Könyvet ír a szépségről | 128 |
| Elmélkedés a közvéleményről | 129 |
| Sem a szépnek, sem a rossznak forrását nem tudja megtalálni | 132 |
| Vallomást tesz nagy tehetségéről, de búsan kérdezi, mi jóra használta? | 136 |
| Ötödik könyv | |
| Az egész teremtés Istent dícséri | 145 |
| Isten kezét semmi bűnös ki nem kerülheti | 146 |
| Faustus manicheus püspökkel megismerkedik. Szól a tudósok elvakult gőgjérő | 147 |
| Isten legyen minden tudományunk fundamentuma | 152 |
| A manicheusok tudatlanságáról | 153 |
| Sokat várt, keveset kapott Faustustól | 155 |
| Faustusban csalódván, elhidegül a manicheusoktól | 158 |
| Anyja akarata ellenére Rómába költözik | 161 |
| Súlyosan megbetegszik | 164 |
| Lélekben egészen elszakad a manicheusoktól, de nem bízik az Egyházhoz | 167 |
| Újra érdeklődni kezd a Szentírás iránt | 171 |
| Panaszkodik a tanítványok gonosz szokása miatt | 172 |
| Milánóba költözik s megismerkedik Ambrus püspökkel | 174 |
| Ambrus hatása alatt külsőleg is elszakad a manicheusoktól | 175 |
| Hatodik könyv | |
| Monika megérkezik Milánóba s megtudja, hogy fia megszabadult a manichéus tévelygéstől | 183 |
| Csudálja édesanyja jámbor engedelmességét az Egyház iránt | 185 |
| Ambrus püspök nagy elfoglaltsága | 187 |
| Ambrus előadásai nyomán Ágoston lelke kezd világosodni | 190 |
| Megérti, hogy hit nélkül nem boldogulhat | 193 |
| Részeg koldussal találkozik s elmélkedik a boldogságról | 196 |
| Alypiust visszatartja a cirkusztól | 199 |
| Alypius újra megtévelyedik | 202 |
| Alypiust tolvaj gyanánt elfogják | 204 |
| Alypius dícsérete. Nebridius hozzájuk csatlakozik | 207 |
| Leírja sok szomorú töprengését | 210 |
| Alypius és Ágoston vitatkozása nőtlen és nős állapotról | 214 |
| Sok sürgetés után Ágoston mátkát választ | 216 |
| Barátaival együtt remeteségbe akar húzódni | 217 |
| Ágyasát elbocsátja, de másikat szerez | 219 |
| Fél a haláltól és Isten ítéletétől | 220 |
| Hetedik könyv | |
| Panaszkodik, hogy Isten elgondolásánál nem tudott szabadulni a kiterjedés fogalmától | 227 |
| Nebridius erős bizonysága a manicheusok ellen | 230 |
| A bűn gyökerét megtalálja a szabadakaratban | 232 |
| Megérti, hogy Isten nem lehet romlandó | 234 |
| Hogyan próbálta megmagyarázni a rossz eredetét? | 236 |
| Kiábrándulni a csillagjósokból | 239 |
| Leírja kutató lelke szörnyű vívódásait | 244 |
| Az Úr irgalmassága megkönyörült rajta | 247 |
| A Plátó-féle bölcselők könyveiben az igére vonatkozó gondolatokat talál | 247 |
| Kezdi megérteni Isten igazi mivoltát | 251 |
| Isten a létezés tökéletessége és forrása | 253 |
| A rossz nem valami különálló valóság | 254 |
| Minden teremtmény jó, s az egész világ Isten dícséretét énekli | 255 |
| Isten végtelen, de nem a mi testi fogalmaink szerint | 257 |
| Ami van, azért van, mert Isten akarja (vagy engedi) | 258 |
| A bűn az akaratnak Istentől való elfordulása | 259 |
| Megmutatja, hogyan találja meg az emberi értelem Istent | 260 |
| Krisztus a mi lelkünk üdvössége | 262 |
| Nem volt tisztában az Ige megtestesülésével | 263 |
| A bölcselők írásain megokosodott, de jobb nem lett | 265 |
| Megtalálja a Szentírásban az életet igazító igazságot | 267 |
| Nyolcadik könyv | |
| Elégedetlenség folyton növekszik. Elmegy Simplicianushoz tanácsért | 275 |
| Victorinus rhetor megtérése | 278 |
| Elmélkedik az öröm természetéről | 283 |
| Miért nagyobb az öröm, ha kiváló emberek térnek meg? | 285 |
| A bűnös szokás rettentő hatalma | 287 |
| Ponticianus nevezetes látogatása és elbeszélése | 291 |
| Ágoston heves küzdelme önmagával | 297 |
| Keserű szemrehányásokkal illeti magát | 300 |
| A megtérést a lélek azért halogatja, mert akarata nem teljes | 303 |
| Erős bizonyságot köt a manicheusok azon állítása ellen, hogy jónak is, rossznak is külön természete volna bennünk | 304 |
| Leírja nagy viaskodását testi indulataival | 309 |
| Titkos szót hall és megtér | 312 |
| Jegyzetek | 317 |
| II. kötet | |
| Kilencedik könyv | |
| Hálálkodik Isten irgalmasságáért | 5 |
| Elhatározza, hogy rövid ideig még megmarad tanító székén | 6 |
| Kedvesen emlékezik Verecundusra és Nebridiusra | 10 |
| Cassiciacumban végzett munkája. Hogyan töltekezett Dávid zsoltáraival | 12 |
| Ambrus püspöktől megkérdezi, mit olvasson a Szentírásból? | 20 |
| Alypiussal és Adeodatussal együtt megkeresztelkedik | 21 |
| Egyházi ének a milánói templomban. Szent Gervasius és Protasius ereklyéi | 23 |
| Ágoston elmondja anyja élettörténetét | 25 |
| Monika szelíd okossága | 29 |
| Beszélgetése anyjával az örök boldogságról | 33 |
| Szent Monika halála | 37 |
| Ágoston nagy fájdalma | 40 |
| Imádkozik anyja lelki üdvösségéért | 44 |
| Tizedik könyv | |
| Isten a lélek erőssége | 54 |
| Azért tesz vallomást, hogy még jobban elforduljon bűneitől | 55 |
| Felteszi a kérdést, miért tárja fel lelke jelen mivoltát? | 56 |
| Reméli, hogy a jók imádkoznak érte | 58 |
| Csak Isten ismeri egészen az emberi lelket | 61 |
| Mit szeretünk Istenben! Hol találjuk meg az Urat? | 62 |
| Miután végigkérdezte az egész világot, önmagát veszi vizsgálat alá | 65 |
| Megállapodik az emlékezőtehetségnél s fejtegeti annak hatalmas terjedelmét | 66 |
| Nemcsak érzéki, hanem érterlmi ismereteinket is az emlékezet őrzi | 71 |
| Az elvont fogalmak nem érzékelés eredményei | 72 |
| Megmagyarázza a tanulás és tudás folyamatát | 74 |
| A matematikai fogalmakról | 75 |
| Az emlékezet a saját működésére is emlékezik | 76 |
| Érzelmeink emlékét az emlékezet megőrzi, de nem örül, vagy szomorkodik miattuk | 77 |
| Kutatja az ismeretek emlékezeti alapjait | 80 |
| Mi alapja van a feledés fogalmának? | 81 |
| Túl mehet-e az emlékezeten, mikor Istent keresi? | 84 |
| Amit elvesztettünk, az emlékezet segélyével találjuk meg | 86 |
| Hogyan emlékezik vissza az emlékezet arra, amit elfelejtett? | 87 |
| A boldogságot ismerni kell, hogy vágyódhassunk utána | 89 |
| Keresi a boldogság ismeretének alapjait | 91 |
| Az igazi boldogság a lélek öröme Istenben | 94 |
| Az ember természetes vágyódással szereti az örömet is, az igazságot is, de mindegyiket gyakran rossz helyen keresi | 94 |
| Isten ismerete bent van az emlékezetben | 97 |
| Hogyan van Isten az emlékezetben? | 98 |
| Az igazság gyökerén találja meg Istent | 99 |
| Isten a legfőbb szépség | 100 |
| Nyomorúság a földi élet | 100 |
| Isten ad erőt a kísértések ellen | 102 |
| Megvallja állapotát az érzéki kísértésekkel szemben | 102 |
| Megvallja állapotát mértékesség dolgában | 105 |
| Szól az illatok élvezetéről | 110 |
| Hogyan viselkedik a hallás élvezetei dolgában? | 111 |
| A szemek kívánkozása | 114 |
| A kíváncsiság kísértései | 117 |
| A büszkeség kísértései | 122 |
| Hogyan viselkedik dícsérettel, ócsárlással szemben? | 125 |
| A büszkeség még az erényt is felhasználja kísértésre | 129 |
| Milyen nagy veszedelem az elbizakodottság? | 130 |
| Újra végigjártatja elméjét azon az úton, amelyen az értelenm eljut Istenhez | 131 |
| Miért szakad el a lélek Istentől? | 133 |
| Azokról, akik az ördöggel cimboráskodnak | 134 |
| Az Úr jézus a mi egyetlen szadadítónk, benne van minden reménységünk | 136 |
| Tizenegyedik könyv | |
| Istennek nincs szüksége vallomásunkra, mert ismeri minden gerjedelmünket. Mégis kitárja szívét - szeretből, - alázatosságból | 144 |
| Sok fogyatkozása között nagy szóval kiált segedelemért Istenhez, hogy az Írást hiba nélkül érthesse és magyarázhassa | 145 |
| Isten a Szentírás tekintélyének erőssége | 149 |
| A teremtett világ bizonyságot tesz Alkotójáról | 150 |
| Isten a világot semmiből teremtette | 151 |
| A teremtő ige nem lehetett valami időben elhangzó parancs | 153 |
| Elmélkedik az Örög Igéről | 154 |
| Az Ige a mi égi Tanítómesterünk | 155 |
| Az Úr Bölcsessége szívünk titkos látogatója | 156 |
| Működött-e Isten a világ teremtése előtt? | 158 |
| Isten örökkévalóságához nincs köze időnek | 158 |
| A teremtés előtt Isten kifelés, vagyis teremtő módon semmit sem cselekedett | 160 |
| A teremtés előtt nem volt idő, mert ez maga is teremtmény | 161 |
| Az idő alapja a változandóság | 163 |
| Kutatni kezdi az idő mivoltát és mértékét | 164 |
| Csak jelen időt lehet mérni | 168 |
| A háromféle időnek okvetlen van valami belső alapja | 168 |
| Múltat is, jövőt is csak a jelen rendjében lehet látni | 169 |
| Hogyan látják a jövőt a próféták? | 172 |
| A háromféle idő magyarázata | 172 |
| Hogyan mérjük az időt? | 173 |
| Istent kéri segítségül nehéz munkájában | 175 |
| Mi az idő? | 176 |
| A mozgást is idővel mérjük | 179 |
| Sóhajtozik tudatlansága miatt | 181 |
| Az idő valami kiterjedés, de nem térbeli | 181 |
| Az idő folyamatosságának belső hordozója a lélek | 183 |
| Lélek az idő mérője | 187 |
| Már elhagyta az első gonoszságait, de igen érzi a változandó élet sok nyomorúságát | 189 |
| Istent az örökkévalóság szikláján az idők csapdosásai el nem érik | 190 |
| Isten a maga örök módján ismer mindeneket | 191 |
| Tizenkettedik könyv | |
| Az ember egymaga igen gyarló munkás a szent igazságok bányájában | 198 |
| Isten két eget teremtett | 198 |
| Az örvénylő sötét kháoszról | 199 |
| A világ ős-elementumai | 199 |
| Tűnődik az ősanyag formátlan mivoltáról | 200 |
| Isten semmiből teremtett | 201 |
| Semmiből lett az ősanyag, az ősanyagból az egész világ | 204 |
| A mennyország előbb lett, mint ez a változandó világmindenség | 205 |
| Sem a mennyország, sem az ősanyag megteremtése nem időben történt | 206 |
| Istenhez esedezik megvilágosításért | 207 |
| Egynémely biztos igazságok megállapítása | 208 |
| A teremtés két dolgáról, amelyek nem tartoztak bele az idők rendjébe | 208 |
| Kezdetben teremté Isten a mennyországot és az ősanyagot | 212 |
| Vitát kezd perlőivel | 213 |
| Erős bizonyságokat köt a maga igaza védelmére | 214 |
| Nekifordul az ellenkezők másik csoportjának | 220 |
| Mi értelme van Mózes e szavainak: "menny és föld" | 222 |
| Az Írás külön-külön magyarázatairól | 225 |
| Csomóra szedi a biztos igazságokat | 226 |
| Mózes első szavainak többféle igaz értelmezése vagyon | 227 |
| Mózes második mondatát is több módon lehet érteni | 229 |
| Nemcsak azokat teremtette Isten, amiket az Írás emleget | 231 |
| Két fő nehézség az Írás értése körül | 233 |
| Úgy vélekedik, hogy e szó "kezdetben" az Igét jelenti, de vallja, hogy más magyarázat is lehetséges | 235 |
| Többféle igaz vélemény között szeretet legyen a vitatkozás fundamentuma | 236 |
| Fölséges mű a Szentírás, mert nagyokhoz is, kicsinyekhez is tud beszélni | 240 |
| Az Írás nagy alázatossága az emberi ész dajkáló bölcsője | 241 |
| Tudósok magyarázkodásai erről a szóról: "kezdetben" | 243 |
| Az elsőbbség külün-különféle módjairól | 245 |
| Az a fő, hogy a szeretet vezérkedjék közöttünk | 249 |
| Több igazság van az Írásban, mint amennyit értelmünk megtalál | 250 |
| Az Írás minden igazságnak alapja Isten Lelke | 251 |
| Tizenharmadik könyv | |
| Isten ingyen jósága hordoz bennünket | 260 |
| Az örök jóság betölti a mennyet és a földet | 262 |
| Istentől van minden világosságunk | 263 |
| A teremtés történetében kinyilatkoztatást talál a Szentháromságról | 264 |
| Elmélkedik a Lélekről, aki a "vizek fölött lebeg vala" | 265 |
| A Lélek csodálatos munkáiról | 266 |
| Isten a lelkek végső célja és beteljesedése | 268 |
| A lélek természet szerint vágyakozik Isten felé | 269 |
| Az angyalok a lélek erejében öröködtek bele az Isten boldog látásába | 271 |
| Példával ábrázolja a Szentháromság titkák | 272 |
| Az Atya teremtett, a Fiú megváltott, a Szentlélek megvilágosít bennünket | 273 |
| Istenben való megújhodásunk itt a földön nem tökéletes | 275 |
| E földi életben hit és remény a mi erősségeink | 277 |
| Hitünk firmamentoma a Szentírás | 278 |
| Senki Istent egészen nem ismerheti csak önmaga | 282 |
| Mit jelentenek a tenger, a szárazföld és a föld gyümölcsei! | 283 |
| A lélek szerint igazak hordozzák a földön Isten világosságát | 284 |
| A tökéletesség útjáról | 287 |
| Magyarázat a vizek és a belőlük származó állatok titkos értelméről | 291 |
| Magyarázat a szárazföldi állatok és madarak titkos értelméről | 293 |
| A lélek elindulása a tökéletesség útján | 298 |
| Az Egyház lelki embereinek ítéleteiről és megvilágosodásuk forrásairól | 300 |
| Magyarázat a Teremtő áldásának titkos értelméről | 304 |
| A tápláló gyümölcsök értelmezése | 308 |
| Hogyan táplálnak az irgalmas cselekedetek? | 310 |
| Istenes szándék nélkül a jótétemény nem igazi táplálék | 313 |
| Ami részek szerint jó, igen jó a maga teljességében | 314 |
| Isten nem időben beszél és cselekszik | 315 |
| Egynémely manicheus tévelygések a dolgok eredetéről | 316 |
| A jámbor lélek Isten szemeivel iparkodik nézni a világot | 317 |
| Vigadozó áttekintés Isten összes munkáiról | 319 |
| Isten teremtette a világ anyagát s rögtön formát is adott neki | 321 |
| Nagy áttekintés a lelkek sorsáról | 322 |
| Imádság az örök békességért | 325 |
| Miért nem volt a hetedik napnak alkonyata | 325 |
| Az örök életben Isten lesz a mi elpihenésünk | 326 |
| Jóságunk állhatatlan, értésük tökéletlen - Isten lesz örök befejezésünk | 326 |
| Jegyzetek. A római szám a mellette levő számmal azt a fejezet (illetőleg fejezetrészt) jelzi, amelyre a sorszámos jegyzet vonatkozik | 329 |
Folytatás Microsoft-tal